Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-30 / 27.szám

438 Sólyomvadászat Compiegnóben. Angol forrás után. Fejedelmek házasságában a regényesség csak nagy ritkán, de olykor-olykor mégis szerepet játszik. — Henriette franczia herczegnő előtt az angol Károly her. czeg nem vala ismeretlen. Midőn I. Károly, még csak mint valesi herczeg, Buckinghammel ál-öltözötben ismeretlenül kelt spanyolországi útjára, bogy magának meny asszonyt szemeljen ki, útját Párisnak vette, s egy udvaribál alkalmával, melyet incognitóban látogatott meg, találkozók Henriette herczegnővel, kit akkor legszebb hajadon korában, bájainak teljességében szemlélhetett. A spanyolországi látogatás eredmény nélkül maradt; a házassági terv Károly és a spanyol királyi herczegnő között dugába dőlt; de mivel a trónörökös nem akart üres szivvel hónába vissza térni, haza utazása közben ráemlékezett Henriettenek kecsesen gyönyörű alkatára, szerencsét próbált, s a házasság véglegesen el lön határozva. Európának egyetlen egy udvara sem volt, a mely oly fagyosan merev, úgy szólván megközelithetlennek tűnt volna fel, mint a franczia azon időben, mikor berezeg Buckingham Parisban megjelent, I. Károlytól küldve, hogy Aogolországnak leendő királynőjét, a szép Henriettet, XIII. Lajos nővérét, leendő hazájába kisérje. A történelmileg nevezetes szent Bertalan-éji vérmenyekzö, a szövetségesek alig elnyomott lázongása, a szellemeknek hiv emlékezetében élt vala még, erős állások, vagyonbeli kedvező helyzetek silányultak tönkre ; nehezen folytak a borongós napok, mindenki érezte még utóhatását ama zivataroknak, mik Francziaországot oly rettenetesen meglátogaták. Természeti hajlamánál fogva csendes élethez vonzódván a király, mikor vadászatra nem kelt, örömest elzárkozék a külvilágtól, és mivel a sötét szellemű Richelieunek, Francziország akkori mindenható miniszterének tetszett ama temetői hangulat, csak akarnia kelle, hogy meghiúsítson minden kisérletet, mely visszaidézni iparkodnék a franczia udvarnak korábbi verőfényes vidorságát, — az udvari fiatal főnemesség visszatetszésére, melynek különböző okokból máskép sem esett Ínyére az, bogy Francziaország királyi pálezája papkézre került. Buckingham herczeg megérkezése fénysugárokat lövelt az udvari élet halvány szürkületébe. A kényszerűség úgy hozta magával, bogy Angolország fényt és pompát kedvelő követe, a kíséretét képező lovagokkal együtt mindazon tisztességgel fogadtassék, mely minden fényes udvari élethez szokott férfiút megillet, annál inkább az olyat, a ki már küldetésénél fogva méltán igényelheté, hogy a franczia udvar hagyományos becséhez, hatalma- és méltóságához képest kitegyen magáért. Kegyonczek még sem uraiknak, sem hazájoknak soha nem váltak hasznukra, sem akkor, ha a porból emelkedtek magasra, sem ha már társadalmi állásuk folytán jutottak kegybe. Ezen utóbbi osztályzatba tartozók felől mond legtöbb roszat a történelem, jóllehet ez csak legalább nyilvános magán vélemény, mit ranghelyeiknek figyelembe kellene venniök; mig a Buy-Blas-ok és Struenseek teljes elszigeteltségekben a hatalomra vergődött jöttmenteknek credménydús gonoszságaikat minden irányban kíméletlenül fölleplezhetnék. Ok azonban alulról emelkedtek, mint