Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-30 / 27.szám

439 mondják, s c miatt megérdemlik, hogy a történelem irányukban kímélettel viseltessék, sőt hogy ily kegyenczekért magok a költők is lelkesüljenek. Buckingham György Viiliers herczeg, II. Jakab és I. Károly kegyencze, csá bitó kinéze'ssel birt, viseletében a legfinomabb kellem s mindenekfelett lovagiasság nyilvánula; azonban ép oly hirhedett vala felette nagy könnyelműsége, kalandossága, léhasága, gondtalansága s szokatlan fényűzése és pompavágya miatt, mely előnyök és gyöngeségek benne, az előkelő férfiúban egyesülvén, őt kétszerte veszélyessé tevék. Megjelenése Francziaországban vakitó esemény volt. Sohasem láttak még ott egy csomóban annyi kristály tiszta drágakövet tündökölni, mesés összegek állottak a berezeg rendelkezésére. Már csak egyedül kísérete, mely az angol főnemesség ifjú virágaiból, e gazdag, vakmerő, pazar és kalandok után rajongó fiatalokból alakula, — elégséges leendett arra nézve, hogy a búskomor király udvarának egészen más színezetet kölcsönözzön. A mozgalom általános volt. Maga a bibornok is, — sötét lelkületének megmérhetlenül visszatetszett bár az angolországi araküldöttségnek ezen fölötte fényűző föllépése, — szükségesnek tartá, hogy a király is rendkívüli fény és pompában jelenjék meg, s hogy az eredeti ünnepélytervezet megbővittessék, a mennyiben annak hugonottai egyszerűsége sem Franczia- sem Angolországnak tetszését meg nem nyerné. Az angol vendégek megérkezése után pedig néhány napra elég alkalma volt a bibornoknak tapasztalni, minő nagy áldozatot hozott ez által a politikának személyesen. Buckingham herczegnek bátor, előkelő, s mi több, ö irányában, a ki pedig Francziaországnak valódi fejedelme volt, készakarva hanyag magaviselete, — I. Károlynak hirneves daliái, a kik a franczia udvar főnemes ifjaival szövetkezve semmi alkalmat sem mulasztának el fölhasználni, hogy magukat Richelieu szigorú ellenőrködése alul kivonják, sőt nyilvános ellentörekvésök:— mindezek a bibornokot nem kis mértékben elkedvetleniték. Hanem elkésett. A lendület már meg volt adva, az ünnepélyek kitűzve gyor san követék egymást, ebédek, vacsorák, lovaglások, hintóversenyek, szini előadások, kirándulások és tánczvigalmak; a bibornok a magas vendégeknek és az udvarnak csak annyi nyugovást engedett meg, a mennyi a kitűzött mulatságok rendezéséhez épenséggel szükséges vala. XIII. Lajosnak egyedüli szenvedélye a vadászat volt. Ezen szenvedélyét atyja IV. Henrik és anyja Medicis Máriától, a ki az urak állítása szerint szenvedélyes vadász volt,— örökölte s nagy gonddal és szorgalommai űzte e kedvtelését. Saln o v e, a vadászat mindenféle nemeiről irott egyik tüzetes miinek szerzője, elbeszéli a többek között, hogy ő egész tudományát, a mit e nemes foglalkozást illetőleg szerze, XIII. Lajosnak s ennek édes atyja IV. Henriknek köszönheti. Állítja, hogy XIII. I ^ajos a királyi vadászat számára szabályokat irt, melyben megbatározá az időt, mikor fúvassék meg a vadászkürt, s mikor kell az ebeket szólítani; vadászati műnyelvet alkota és finomítá azt. Röviden, XIII. Lajos király tökéletes vadász vala s midőn már gyermekségében házi viszályok s politikai zavarok háboriták, már hajnalban erős hajlamot érze, kilovagolni a mezőre, el a rengeteg homályába, azon ha-