Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-20 / 26.szám

422 ledő lovakra, füleiket hegyezték, zabiájukba haraptak s néha nyerítettek. De midőn a vad lovak már oly közel értek hozzánk, nyugtalanok kezdtek lenni, hátráltak, majd előre törekedtek, ágoskodtak, ugy bogy legnagyobb erőfeszitésökbekerült lovassaiknak Őket helyükön tartani. — Ha a vad ménes vezetőjét nem birjuk más irányba terelni — mondá Wilkins — nem soká igen kellemetlen helyzetbe fogunk jutni. Most már elég közel van hozzánk, hogy meghallhassa hangunkat, tehát kezdjünk el kiabálni. Es mi oly ordítást kezdettünk, mi egy csapat vadembernek is becsületére vált volna. Bizonyos jelek kétségtelenül mutatták, bogy meghallotta vezető mén, de a zaj nem zavarta meg, hanem egyenesen felénk tartott, mintha szándékában lett volna: erővel utat törni magának kis csapatunkon át. — Az égre! uraira, ez komoly dolog kezd lenni! Iviálta fel Staunton, mialatt lova oly hatalmas ugrást tett, bogy majdnem kiesett a nyeregből. — Az ördög vigye el ezen veszett állatokat — zugolódék Wilkins, kinek lova szintén nyugtalanná lön és ágasko Ilii kezdett. Ez ideig jól idomított kanczám nyugodt maradt, de most egyszerre fogára kapta a zablát és szügyébe vágva fejét, irtóztató rohammal nyargalt a lejtőn alá, egyenesen a vezérménnek tartva, mely, midőn minden erőlködésem daczára is szédítő gyorsasággal közeledtünk feléje, — egy sajátságos nyerítést hallatva félre kanyarult. Erre mintegy 100 ló kivált a többi közül s sebes kanyarulattal bekerített, mig a csapat többi része két felé válva, jobbról és balról csatlakozott a körhöz. (Vége köv.) j A hód Éjszak-Amerikában. Morgan H. L e v i s, a jeles természetbúvár, a ki a Felső-tavak erdőiben, a felsőbb Missouri és a Hudso nőből melletti tartományokban felette sok észleletet tőn,—legközelebb egy munkát bocsátott világ elé, melynek czime : The American B e a v e r a n d t h i s Works, Philadelphia T. B. Lippincott et Comp. 1868.Ezen műben saját szemlélet után érdekes adatokat szolgáltat a szerző a hód ismertetéséhez. A hód-gátak és hód-csatornák felől kiváltkép felette érdekes közleményeket ád. A nevezett búvár több mint 50 hód gátat és hód-csatornát vizsgált meg, s lekíizdvén a legnagyobb nehézségeket, azokat természet utáni fényképekben is előállitá. Minő nagyok ezen gátak, eléggé következtethetjük abból is, bogy Morgan a Harp-River befolyásánál 480 angol láb bosszú hódgátat fedezett föl, mely vizáradást idézett elő 25 acres területen. A kisebb folyók egyikében, mely az Esconnau folyamba szakad, bárom gát van, melyek egyike 385 láb bosszú, másika pedig 581 lábnyi. A grass lakéi gát keresztmetszete 6 láb magas, alapvonala 18 láb, a viz felől való vonal 7 láb, a túloldali vonal 13. Az épitmény-anyag 1—3 hüvelyk átmérőjű s 3—10 láb hosszú fadarabokból áll. A hézag a viz felőli oldalon iszappal van be töltve, úgy hogy szilárd falat képez, a felső rész ellenben kevésbbé sűrű. Némely esetekben mindkét oldalról szilárd gát keletkezik a lerakodott iszap által. Annak meggátolására, bogy