Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-20 / 26.szám

­423 a gát oldaláról a folyam sodra a földet el ne mossa, a hódak egy kiváltkép sajátsá­gos módot találtak ki. Ellenkezőleg az eddigi állítással, gátépítésnél levágott fatör­zset csak nagy ritkán alkalmaznak. Morgan az általa megvizsgált 51 gátnál egyet­len egy fatörzset talált, melynek vastagsága negyedfél lábnyi volt, rajta semmi nyoma a hódfogaknak s bizonyára vénsége miatt valamely zivatar által döntetett le. Morgan buvárlatai nem igazolták feltétlenül azon gyakran fölemlített állítást, mintha a hódgátak, nagyobb ellenállás tekintetéből folyam ellenében domboruan, tehát jégzuzóként rakatnának. Ez, bár gyakran előfordul, de nem mindenütt. A cap­riveri 13 gátnak domborulata a folyamra lefelé néz, mig másutt a gátak közepe domborul ki lefelé a folyamnak. Az oldalrészek ellenben épen megfordítva, tehát oly módon készülvék, mely semmi nagy ellenálló képességgel nem bir. A természetbúvárok nézete eltér egymástól a hódak működését illetőleg. Az egyik ösztön, másik meg értelem kifolyásának hajlandó azt tulajdonítani. Némelyek, mint például Cuvier B. is, puszta belső ösztönt, csak készmütani vak hajlamot em­legetnek; mások ellenben feltételezik a választási képességet, a józan felfogást és elhatározást. Az ösztönre hivatkozóknak, főleg pedig azoknak, kik az ösztönnek feltétlenül hibázhatlanságot tulajdonítanak, nem ártana a fentebb érintett adatokat megfontolniok. Morgan mit sem látott a mi a szokásba vett „csorda" kifejezést a hódok köl­tözködésére vonatkozólag igazolhatná. Nincsenek felebbvalóik, sem szolgáik, tisz­tasági készülékkel sem rendelkeznek, mint ezt képzelgő zoologok álliták vala. Minthogy a hódok fakéreggel s galyakkal táplálkoznak, palotáiknak bejára­tánál összegyűjtik az ágakat téli használatra ; jó! ismerik a módot, mint erösitsék meg ezen ágakat a földben. Tulajdonképeni lakhelyökül a folyamok partjába vájt üregek tekinthetők, ha azonban a folyóktól patakokhoz s távol fekvő helyekre űzet­nek, üregeik helyett kunyhókat raknak, a folyó helyett tavat készítenek. Kunyhójok nem más nekiök, mint föld feletti üreg. A mocsárok között pázsitos szigetekre is épitik kunyhóikat, miket gödrökkel vesznek körül. A partoldali kunyhónak nem gödrei, de földalatti járatai vannak , melyek a folyamhoz vezetnek. A tavi kunyhók is különböznek a szigetbeli kunyhóktól. A partoldali kunyhóknak bejáratuk van, melyek a viz felé kiépitvék. A hódak a Mis­souri partján úgynevezett álkunyhókat is építenek, miket helyesebben előcsarnok­nak is lehetne nevezni, a mennyiben lakszobákat nem tartalmaz, s voltaképen csak a kunyhóba való bejáratot védi és elfedi. Ez már nem lehet csupán vak ösztön mü­vezete. Ezen alkalmazkodás a körülményekhez, általában azt mutatja : hogy még a hódok is változtatni tudják eszközeiket, mint bizonyos államférfiak, a mennyiben vég czéljok lényegét szemök előtt tartani képesek. Az idők változnak s velők a hó­dok is. Morgannak legsajátságosabb fölfedezései a hódak azon csatorna építési rend ­szerére vonatkoznak, melyet az indiánok igen jellemzően futóárkoknak — o-de-na-o-nane — neveztek el. Ezen művészi vizi-utaknak előállítása és fentartása egyik neme a mérnöki munkálatnak, melyben a hódak igen ügyesek, és minden előfordulható balesetekre elővigyázatosak. Ezen csatornák földkivájás által jönek

Next

/
Thumbnails
Contents