Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-20 / 26.szám

423 a gát oldaláról a folyam sodra a földet el ne mossa, a hódak egy kiváltkép sajátságos módot találtak ki. Ellenkezőleg az eddigi állítással, gátépítésnél levágott fatörzset csak nagy ritkán alkalmaznak. Morgan az általa megvizsgált 51 gátnál egyetlen egy fatörzset talált, melynek vastagsága negyedfél lábnyi volt, rajta semmi nyoma a hódfogaknak s bizonyára vénsége miatt valamely zivatar által döntetett le. Morgan buvárlatai nem igazolták feltétlenül azon gyakran fölemlített állítást, mintha a hódgátak, nagyobb ellenállás tekintetéből folyam ellenében domboruan, tehát jégzuzóként rakatnának. Ez, bár gyakran előfordul, de nem mindenütt. A capriveri 13 gátnak domborulata a folyamra lefelé néz, mig másutt a gátak közepe domborul ki lefelé a folyamnak. Az oldalrészek ellenben épen megfordítva, tehát oly módon készülvék, mely semmi nagy ellenálló képességgel nem bir. A természetbúvárok nézete eltér egymástól a hódak működését illetőleg. Az egyik ösztön, másik meg értelem kifolyásának hajlandó azt tulajdonítani. Némelyek, mint például Cuvier B. is, puszta belső ösztönt, csak készmütani vak hajlamot emlegetnek; mások ellenben feltételezik a választási képességet, a józan felfogást és elhatározást. Az ösztönre hivatkozóknak, főleg pedig azoknak, kik az ösztönnek feltétlenül hibázhatlanságot tulajdonítanak, nem ártana a fentebb érintett adatokat megfontolniok. Morgan mit sem látott a mi a szokásba vett „csorda" kifejezést a hódok költözködésére vonatkozólag igazolhatná. Nincsenek felebbvalóik, sem szolgáik, tisztasági készülékkel sem rendelkeznek, mint ezt képzelgő zoologok álliták vala. Minthogy a hódok fakéreggel s galyakkal táplálkoznak, palotáiknak bejáratánál összegyűjtik az ágakat téli használatra ; jó! ismerik a módot, mint erösitsék meg ezen ágakat a földben. Tulajdonképeni lakhelyökül a folyamok partjába vájt üregek tekinthetők, ha azonban a folyóktól patakokhoz s távol fekvő helyekre űzetnek, üregeik helyett kunyhókat raknak, a folyó helyett tavat készítenek. Kunyhójok nem más nekiök, mint föld feletti üreg. A mocsárok között pázsitos szigetekre is épitik kunyhóikat, miket gödrökkel vesznek körül. A partoldali kunyhónak nem gödrei, de földalatti járatai vannak , melyek a folyamhoz vezetnek. A tavi kunyhók is különböznek a szigetbeli kunyhóktól. A partoldali kunyhóknak bejáratuk van, melyek a viz felé kiépitvék. A hódak a Missouri partján úgynevezett álkunyhókat is építenek, miket helyesebben előcsarnoknak is lehetne nevezni, a mennyiben lakszobákat nem tartalmaz, s voltaképen csak a kunyhóba való bejáratot védi és elfedi. Ez már nem lehet csupán vak ösztön müvezete. Ezen alkalmazkodás a körülményekhez, általában azt mutatja : hogy még a hódok is változtatni tudják eszközeiket, mint bizonyos államférfiak, a mennyiben vég czéljok lényegét szemök előtt tartani képesek. Az idők változnak s velők a hódok is. Morgannak legsajátságosabb fölfedezései a hódak azon csatorna építési rend szerére vonatkoznak, melyet az indiánok igen jellemzően futóárkoknak — o-de-na-o-nane — neveztek el. Ezen művészi vizi-utaknak előállítása és fentartása egyik neme a mérnöki munkálatnak, melyben a hódak igen ügyesek, és minden előfordulható balesetekre elővigyázatosak. Ezen csatornák földkivájás által jönek