Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-09-20 / 26.szám

420 vau terjesztve, s igy hála köszönettel tartozik az ország ezen minisztériumnak, mely szerintem, ezáltal főleg három dolgot mozdit elő. Először: Nagy részben, ha végét nem veti, de korlátolja a vandalisticu3 mindent megrontó vad szellemet. Másodszor: Minden privát ember és helységek jövedelmeinek egy ártatlan, de idővel roppant nagy jövedelmű forrását nyitja meg; ezen jövedelmi forrás azon arányban álland Csehországhoz, milyen arány áll fenn Cseh- és Magyarország területei közt; és ez nem közönséges valami!! — Ha vesszük, hogy Csehországban vannak uradalmak, melyek a vadászatból 25—30 ezer frt tiszta jövedelmet mutatnak fel; és ha igaz adatok után indulván, egész Csehországban ezen jövedelmi forrás, ha tul nem, de 15 millióra biztosan rúghat: — miért ne legyen Magyarországnak, mely bárom akkora mint Csehország, két, de háromszor annyi jövedelme ? Harmadszor: Uj kenyérkeresetnek becsületes módját, s egy tudományos uj pályát nyitnak meg sok ezer ember számára; ez pedig nem csekélység! Kegyeskedjék nyájas olvasóm csak figyelembe venni, hogy magyar honunk négyezer négyszeg mértföldnél több, s hogy ha mérföldenként csak 10 — akár vadőrt, akár kerülőt vagy erdészt számítunk: mennyi családnak nyujtatik ezáltal becsületes kenyere. Ez mind igen helyes! de csak egy a kérdés még: Tegyük fel, hogy a vadásztörvény a két háznál keresztül menvén, megállapíttatik és le^elsőbb helyen a legmagasbb szentesitést megnyervén, törvényes kihirdetése és életbeléptetése mindjárt meg is rendeltetik : ki fog előfordúló esetekben ítélni, s ki fogja az ítéletet végrehajtani? Miként lehessen ezt eszközölni ? erről legyen szabad kellő időben nézeteimet nyájas olvasóimnak előterjeszteni. Gr. Festetics Leo. Lovaglás vadlovak között. Egv öreg ur, ki egész életét utazással tölté, egy lovaglási kalandját beszélte el nekünk, mellyet éjszaki Mexikóban tett, és kalandjai legveszélyesebbjeként jelzett. ('bilmabuaból Santa-Fébe utazott; az utazó társaság 7 személyből állott, 6 lóval és 7 öszvérrel. Kísérőim, én és szolgáim mind elvoltunk látva tüzes fiatal lovakkal, vezetőnk öszvéren ült, s podgyássunkat is öszvérek hozták utánnunk. Szép meleg nap volt, midőn a poros prairien tova lovagolva, a minket néhány száz lépéssel megelőző vezetőnk egy magaslatra ért, honnan a tájat mesze távolra beláthatta, s körül tekintve hirtelen megforditá öszvérét, hozzánk nyargalt és ijedtségtől dúlt arczal eként szólt hozzáuk spanyol nyelven: Az indiánok! az indiánok! Sennores, meneküljenek. . . Ave MariaSantisimaj Mi azonnal megállottunk s fegyvereinket kezdtük rendezni. Az épen nem volt lehetetlen, hogy egy csapat veres bőrűre bukkanunk, mivel ezek igen gyakran szokták a gyáva bennszülötteket megtámadni és kirabolni; ez azonban egyikünket sem zavart meg, mivel ily eshetőségre előre el voltunk készülve.