Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-08-10 / 22.szám

351 vőn észre, s visszavonult, ha ez által kárt nem okozott; a már egyszer felajánlott alapot azonban, mihelyt a tőke kamatozni kezdett, nem bizza a tömegre, hanem a tőkét még akkor is gyarapítja, midőn többre haladott, mint sem kitűzve volt. Az erők ezen egymásra hatása s megkétszerezésének tulaj donitható legnagyobb részben ama gyors előhaladás, mit Francziaország méneseinek telivérűségében szemlélhetünk, holott a tenyésztők iparűzletöket sem nagyobb értelemmel, sem kevés kivétellel tetemesebb pénzáldozatokkal nem kezelik, sem tárczáikat mód nélkül megnem erőltetik. Császárjok mindent mozgalomba hozó szelleme nélkül Francziaország valószínűleg máig is azon alacsony fokán állana a lótenyésztésnek, melyen állva mi minden versenytéren, a hol velők csak találkozánk , mindig legyőztük. Földmivelési ministerünk, Selchow űr, bizonyára figyelmére fogja méltatni ezen eljárást , s azon módosításokkal alkalmazandja, mint ez viszonyainknál szükségesnek és megállapíthatónak mutatkozik. Allamkormányunk elvégre is elszánja magát azon határozatra, hogy a jelenleginél még szabadelvűbb alapelvekből indulva ki, nagyobb áldozatokkal járuljon a magán telivér-lovak tenyésztésének gyámolitásához; tartózkodó fontolgatása véget érend, s tisztán közvetett gyámolitásra szoritkozand az államkormány, a cselekvőleges részvételt beállítja, a mi tulajdonkép csak áldozatot kiván, a nélkül, hogy elég s illendő anyagi kárpótlást nyújtana, és a mi tartósan ki nem elégithet, ha csak magán bajiam és személyes dicsvágy nem elegyedik a dologba. — Egy másik utánzásra méltó példát találunk a német birodalom túlsó felében , de különösen Magyarországban, melyre annyiszor figyelmeztetve lettünk, miglen fölébredt a vágy bennünk, miszerint hasonló kisegitő módhoz folyamodjunk. Magyarországon alig 3 év előtt ép olly fokon állottak a telivér nemesitési viszonyok, miképen nálunk, azon különbséggel, hogy a kisbéri istálló versenyzése általában nagyobb szánalmat mintsem félelmet gerjesztett, s bár ismerték a telivér nemesítés országos jelentőségét, még is az egészet a véletlenre hagyták, s inkább biztak egyesek ez iránti vonzalmában, mint annak általános szakszerű kezelésében. Az elhunyt Ri 11 e r tábornok azonban egy új korszaknak vált náluk teremtőjévé, újra szervezése által rendet hozott be a telivér-nemesités zagyva ügyébe, s az országos alapítványi segélyforrásnak általa alkalmazott hova fordítása —• a magán tenyésztőknek új erők szerzésében kiapadhatlan nyeremény-forrássá vált. A mi az országnak a sport e neme iránti minden előszeretete mellett is hiányzott: az egy tőkeösszeg volt az első koczkázatra, a tenyész-anyag első bevásárlására — azt Ő előteremtette, és midőn ezen tényező előállott, R i 11 e r tábornok annak felhasználását teljes bizalommal a sport közönség igyekezetére bizta, s oda munkált, hogy köz erővel gazdag nyereménydijak tűzessenek ki, már csak azon indokból is ösztönöztetve, hogy a nagyszámú ivadék növelési költségeit valami módon behajthassák a tenyésztők. Ezen előrelátás ime fényesen kezd már valósulni! A birodalomnak telivérü lovai mennyiségileg kétszer annyira emelkedtek, és a mint látszik, minőségileg is hasonló mérvben nemesedtek, ha t. i. zsinórmértékül vesszük a legközelebbi három év versenyeit; kiváló tekintettel a jelen saisonra : tudjuk, hogy a hároméves sarjak jobbjai — jobbak a mieinknél, és gyanitjuk, hogy a következő ivadék még nagyobb csodákat is fog mivelni, mint Dante, 22*