Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-31 / 21.szám

338 A társasági mulatság félig a vadászatból áll, s az üreg sportsmanek még mindig örömmel emlékeznek Oakley-housera, a megboldogult Bedford hg. egykori tanyájára; e vadászok társulata a „nulli secundus" jelszó alatt nemcsak a vadászatot hozta a legnagyobb művészetre, hanem Tavistock marquise által, ki akkor e kastélyban lakott — estélyeiket is a legérdekesebb társalgással tudta fűszerezni akármilly fáradalmas nap után. Az angol vadászok néha excentricus emberek, mint a legtöbb egyén, kin szenvedély uralg, de többnyire jellemesek. A velem egy asztalnál ülők, bár „a falusi rókavadászok" typusához tartoztak, még is mind elég szellemmel, mind elég szeretetreméltósággal birtak. Legkedvesebb beszélgetésök természetesen a róka megfogása körül forog, melyet latin idézetekkel illusztrálnak, s melly szokás, tudja isten, de a vadászoknál nagy hivekre valál. A róka-halála a vadászok bőskölteménye, mely még a középkorban elkezdődött, s melyen máig is áhítattal dolgoznak Nimród unokái. Az egyik elbeszéli, hogy a minap egy üldözött róka az útról egyenest a vendégfogadó ivószobájába futott, onnan pedig le a boros pinczébe, hol a kutyák fáklyafénynél fülelték le. Egy másik ravasz ficzkó a parkban sétáló lady Mária Stanhope bö uszálya alá búvik s ez által mintegy kegyelemért esd. A Sport évkönyveiben sokat lehet olvasni a skót rókák eszéről, ravaszságáról és bátorságáról. Megindító történeteket is tudnak rólok. Dumfries vidéken egy rókát a majdnem járhatlan sziklás völgyben üldöztek. A róka eleinte nagy sebességgel futott; de ereje lassanként fogyni látszott s a falka észrevehetőleg kezdé megközelítni. Az előbbre lovagló vadászok egyike egyszerre látja hogy a róka megáll, valamit a bokorba tesz, ovatosan pillant körül, s aztán ismét inal tovább. A vadász kíváncsi volt megtudni: mit csinált ott a róka; lovát tehát a bokor felé forditá, s ott egy kis róka-fiát talált, melyet az anya két mértföldnyire hozott magával, de tovább vinni nem birt. Az anyai szeretet e magasztosságának jutalmául azonnal megállíttatá ez úr a falkát s a róka további űzését abba hagyatá. A róka-vadászat — mint ez előadásokból látszik —az angol nemesség legférfiasb időtöltése. Ha valaki tán azt gondolná, hogy korunkban az ipar más időtöltést is nyújthatna nekik — az ne feledje: hogy az angol állami életben a munka felosztás nagy szerepet játszik. Nem a nemességet tekinté eaz ország mindannyiszor természetes védőjének és vezéreinek — ha háború fenyegeté ? Az utóbbi években ez ugyan valamennyire megváltozott a polgári elemnek a tiszti-karbai felvétele által, de azért csak az aristocratia az, mely Angliában par excellence a harczias törzsöt képezi. Nagybritannia azonban minden kiterjedt birtokai mellett sem tart örökös háborút; de a hadjárat fáradalmai nélkülözbetlenek fiainak az elpuhulás ellen, s e fáradalmat eléggé feltalálják a vadászatban, különösen a lovas rókavadászatban. Az illy lovagias gyakorlat ép úgy illik az aristocratia jellegéhez, mint kedvelt a vidék népsége előtt, mellynek mi sem nyeri meg annyira tetszését, mint egy a vidék férfias jellegét képviselő squire. Ez az, mit egyedül tisztel és szeret. Igy nem csodálkozhatunk, hogy a róka-vadászat folyvást virágzásnak örvend, bár a rókák már rég ki-