Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-07-10 / 19.szám

303 A rendszabályok e neme kiterjedt a legcsekélyebbre is. Minden régi szokást, melly a Bourbonok hajtó-vadászatain gyakorlatban volt, iparkodott Napoleon ismét szigorúan behozni, s gondja volt rá, hogy egyetlen illemszabály se sértessék meg. Igy a 31. és 32. §. a következőleg hangzott: 31. §. Ha ö felsége vadkanra vadász, a fővadászmesternek kötelessége a vadkan-sertét ő felségének átnyújtani, senki másnak nem szabad azt kezébe venni, hacsak a fővadászmester erre valakit fel nem szélit. 32. §. Senkinek sincs joga „Tally ho !"-t kiáltani, kivéve azokat, a kiket a fővadászmester erre utal. Az 5. és 6. §-ban azon főranguak jelöltettek meg, kiknek joguk volt a császári vadászatokra meghivatni. Ezek voltak : a császári berezegek, a korona nagy tisztjei, a legfőbb államhivatalnokok, végre a hadsereg valamennyi tábornoka és ezredese. Azon egyének, kik a vadászaton részt akartak venni, kötelesek voltak neveiket a fővadászmesternél beirni, melly névsor aztán a császár elé terjesztetett, kiválasztás végett. Noha a vadászatok I. Napoleon alatt ép olly nagyszerűek és fényesek voltak, mint a régi korszakban, mindamellett távolról sem voltak annyira költségesek. Legalább ö még igy nyilatkozott Szent-Ilonán az őt környező tábornokok előtt: — Leszámítva néhány, vagy szükségtelen, vagy nevetséges részleteket, mint például a sólyom-vadászatot (!), a vadászatok olly fényesek voltak, olly népesek, olly zajosak, mint a XIV. Lajos-korabeliek, s nekem nem kerültek többe évenként 400,000 francomnál, mig XIV. Lajos közel hét milliót adott ki reájok. Mindamellett, mint már emiitök, I. Napoleon soha sem volt valódi vadász. Hajlamai, szenvedélyei, egészen más irányba vonták őt. Testvére, Lajos, hollandi király, ki azon országban uralkodott, hol a sólyomvadászat ős időktől fogva virágzott, egy alkalommal egy sereg begyakorolt sólymot küldött neki. Ezeket, kisérletkép, kibocsáták Rnmbouillet síkságán, a császár előtt. Hanem Napoleon a sport e nemén olly kevés izlést talált, bogy megparancsolá, miszerint a sólymok művészi hivatásuktól elvonassanak, s egyik fele a Jardin des plantes, a másik pedig Josephine császárné állatseregletének adassék át Malmaisonban. A napoleoni dynastia alapitója a lővadászatokon nem igen tűnt ki ügyessége által. Erről a „Napoleon á la chasse, par un page du palais impérial" czimü mü szerzője igy ir: „A császár rendesen egyszerű kis fegyvert használt, rövid és igen könnyű csővel, melly egykor XVI. Lajos tulajdona volt, s meliyet emez uralkodó, ki, mint tudva van, kitanult lakatos volt, maga szerelt fel. Napoleon igen roszul lőtt, miután alig vett magának annyi fáradságot, bogy czélozott volna. Mindizáltal ugy akarta, bogy fegyvere erősen meg legyen töltve, s a töltény a tulságig szorosan leverve, s