Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-30 / 18.szám

280 Itt aztán, természetesen, nem soká van maradása, s vagy rendezett visszavonulást kell tennie, a minthogy egy ily vitéz harczostól mást nem is várhatunk, vagy pedig bőrét ott hagynia, a mint épen neki tetszik. Egy illy kéjutazó tévedt el a mult őszszel Servans és Ladis hegyeiben a felső Inn mellett, s engedély nélküli jelenlétét egy egy éves borjú széttépése által árulta el. A pásztor rögtön a tényálladék megállapitása után, beküldé futárját a faluba, hogy jelentse be a községnek e gyáva gyilkosság hirét. Mint a futó tüz, ugy terjedt el házról házra a — mindenütt a legnagyobb felháborodást előidéző hir, s az egész környék fel lett lármázva, s mindenki halált és pusztulást esküdött a fenyegetődző szörnyetegre. Haladéktalanul kiadatott a szomszéd községek elöljárói által az átalános felhívás a közös ellenség ellen, mint az rendesen hasonló esetekben történni szokott. Minden paraszt, ha nem akarta magát pénzbeli büntetésnek kitenni, tartozott másnap reggel vagy személyesen, vagy helyettes állításával, még nap feljötte előtt, a kitűzött helyen megjelenni, jól felfegyverezve a hajtóvadászatra. A kirendelt esapat csakugyan meg is jelent pontosan és vidámon a meghatározott gyülhelyen, fegyverzetére nézve pompás fogalmat szolgáltatván a puskamivcsség kifejlődéséhez. A batárvadászok biztos és messzehordó czéllövő puskáikkal képezték, természetesen, a diszhadtestet. Az általános bizalom folytán legtöbbnyire őket tisztelték, meg azzal, hogy az állás és hajtás jó megválasztása esetében ők adják meg a tiszteletet a medvének. Fel is kerekedtek már jóval előbb a főtömegnél, hogy a legkedvezőbb állásokat idő előtt elfoglalják. Kevésbé jól, tarkábban volt felfegyverezve a kirendelt nagy tömeg. Valóban, hasonlitott az egész egy valódi népfelkeléshez, a mint az tökéletes Öseredetiségében állhatott annak idejében. Némelyek musketákat vittek magukkal, melyeket atyáik 1809-ben a Pontlaphidnál elfogott bajor testvérektől szedtek el. A fegyvereken ugy feküdt a rozsda, mintha kénsavval öntötték volna le, s ezért nem igen lehettek valami nagyon veszélyesek. Némelyekben fel is támadt a kétely, hogy e Jődorongok birnak-e még azon képességgel, hogy a puskaporgáz fellobbanását lehetővé tegyék. Más támadók meg azt hitték, hogy legkisebb öblű madár puskáikkal is elbánhatnak a medvével. Lehetett látni néhány trombont is, melyek egy egész marok vagdalt és kigömbölyitett ólmot voltak képesek befogadni, s mellyeket aztán meg is bámultak kellőleg, sőt volt még egy dörgő puska is, kerekes sárkánynyal, még a 30 éves háborúból, mellyet egy izmos szolga martiálisan czepelt vállán, miközben e művészi készitményü fegyver hordójához még számosan csatlakoztak, kiknek őseredetü felfegyverkezése buzogányokkal, bárdokkal és csatacsillagokkal, a sötét időkre emlékeztették az embert. Illy tekiatélyes és jólfelszerelt portyázó hatalomnál természetesen a zenebanda sem hiányozhatott, aunál kevésbé, minthogy az a vadászat e neménél bevett szo-