Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-30 / 18.szám

281 kás volt, hogy igy az édes méz, zamatos szőllőfürtök és ízletes marhapecsenyétől mindenesetre mély és édes álomba merült talpas nyugalmából felzavartassék. S valóban volt is meglehetős számú fülríkató művész együtt, dobokkal, trombitákkal, s általában olly hangszerekkel, mellyek képesek voltak a legkiállhatlanabb hangzavar előidézésére. Minthogy pedig gyanítható volt, hogy a bizalomra méltó vadászok helyeiket már elfoglalták, felbomlott a nagy embergomoly egy félórányi távolságra terjedő lánczolatba, miközben a zenészek is feloszlottak velük együtt, csekély távolságra egymástól. A hajtás szervezve volt, a csatajel megadatott, bátran rohant mindenki, pokoli zajt és lármát csapva, be az erdőkbe, a hegyhalmok felé, hol a „férget" rejleni hitték. A lánczolat, a mennyire lehetséges volt, kezdetben meglehetős rendben tartatott, de a lejtő mind meredekebbé vált, a bokrok sűrűbbek kezdtek lenni, számos beomlásokat és szikfalakat kellett megkerülni, mi ha épen nem sikerült, az utóbbiakat megmászni, szóval a hajtás lassan-lassan láthatólag kijött sodrából, a mi rendesen megtörténik az ollyan vadászatoknál, hol nagyon sokan akarnak parancsolni, de annál kevesebben engedelmeskedni. Csúszkálni és mászkálni nem minden ember kedvencz foglalkozása, de legker r vésbbé vágyott erre egy paraszt suhancz, névleg Zerz Mihály. 0 különben is ismerői körében nem örvendett azon hirnek, hogy valami tevékeny és gyors ficzkó volna. Tudták, hogy az alvást s a kényelmes szemlélődést sokkal jobban szerette, mint a munkát, s már régóta szeretett volna Riedben, a kapuczinusok zárdájában szolgálatba állni, ha jámbor szándékától vissza nem rémitette volna a gondolat az éjféli bórákra. Zerz Mihály már a legelső akadályoknál rendkívül kezdett aggódni. Minek törjem én magam — gondolá magában — úgyszólván semmiért, hogy azt az ostoba medvét meglessem ? Hisz úgyis elegen vannak hozzá, s ezek ugy örülnek, mint a bolondok, ha illyen tréfában részesülhetnek. Egygyel több vagy kevesebb, az illyen vásárnál nem határoz, s miért szakgassam Össze ruháimat és csizmáimat itt a bokrok között s e köves utakon ? En tudom legjobban, hogy mennyibe kerültek azok nekem. A terv gyorsan ki lett vive, Miska a legsűrűbb bokorba bujt, fekhelyét a lehető legkényelmesebbre csinálta, s azután elkezdte magával hozott reggelijét éldelni, melly munka még legjobban esett szivének. A hajtók lármája mind nagyobb távolban veszett el, s csakhamar a dobok tompa hanghulláma lőn már csupán néha kivehető a hegyek lejtőin, mellyek utolsó hangjainál Miska mély álomba merült, s elfeledte az élet minden fáradalmait ás szenvedéseit. A hajtók már jól magasan jártak a hegylejtön, a hajtás mind szűkebb térre szorult, az emberek mind közelebb jöttek egymáshoz, a lármával sem hagytak fel, de mindekkoráig senkinek sem sikerült talpas uramat megpillanthatni. Csakhamar általánossá lőn a hiedelem, hogy ma mindnyájukkal áprilist járattak, hiába volt minden fáradságuk és törekvésük.