Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-05-30 / 15.szám

234 A torony versenyre ez idényben a legnagyobb mezőny jelent meg 11 lóval. Futottak Transylvanian, Tollerton, Soupple Sandy, Lady, Büszke, Goodvvood, Jessamina, Cure Ali, King Alfréd, Effenberg és Johann von Leyden. Győztes gr. Eszterházy Miklós „Cure Ali" hátán, kemény küzdelem közt a gr. Stockau által lovagolt Transylvanian ellen, harmadik Büszke. Részletesb tudósítást lapunk következő számában. A hollák s a fajd vadászat. Vadász-rajz Gömörmegye felsőbb részéből. (Vége.) Vannak viszonyok, melyek ha tán nem is teljesen, de bizonyosan nagyrészben megfejtik e tüneményt. Ezek a talaj, a vidék melyen él, a táplálkozás nehézsége vagy veszélye, a folytonos üldözés, melynek ő tárgya s ezek összes hatásukban, S e hatást senki sem tagadhatja — érzékeit élesítik s szellemi tehetségeinek fokozott megfeszítésére kényszerítik, s igy óvatosabbá, ravaszabbá teszik a hollák fajdját. E tüneményt látjuk más állatoknál is. Varjú, szarka, veréb — hol soha nem bántalmaztatik, mily bátor, elbízott, tolakodó ; ellenben hol üldöztetik, mily szemes, óvatos, hogy lövésre sem kapható. Legyen szabad itt két ily bűvös egyéniségről, miket személyesen ismertem, megemlékeznem. 1861. aprilban hallottam hirét egy nyirfajdnak, mely már néhány tavasz óta a Javorinán magában dürg s olyan vén s exclusiv természetű, hogy tyúk, mely úgy is terméketlen maradott volna, nem is található körülte, s hogy a javorinai környékről minden más kakast elver s maga bitorolja az egész szép vadastért. E kakas, leginkább azért, mert több év óta számtalanszor lestek reá, s három lövést is kapott — miket fel sem vett — bűvösnek mondatott. En ő miatta április végén az erdésszel s egy kerülővel kimentem a hollákra. A kakast estve, mikor felérkeztünk a tanyára, már a Javorina oldalán dürgeni találtuk, s reggel setétben, mielőtt lesünket csendesen elfoglalni sikerült volna, előlünk kikelt s távozott. 0 tehát a bokroktól majdnem tiszta, puszta fenyéren töltötte az éjt. Viradtig itt ültünk hiába, a nyirfajd pedig az alatt a Radvanóva Szmerecsina fenyéren, tőlünk alig 800 lépésre dürgött s onnan görgetegezett csúfosan reánk. Belopása hasztalan fáradság volt. Ugyan ez év május elején másodszor jártam utána negyed magammal. Ekkor is ott dürgött, hol puskás nem volt s minden lest és bokrot gondosan kikerült. Ugyan ez évben mások is jártak utána, de lövésre senki sem kaphatta, bár minden estve s reggel a szintéren megjelent. 1862. évben kora tavasszal megújult a jelentés, hogy e bűvös fajd még min dig maga uralkodik az egész Javorina táján. Parancsot kaptak s jutaimi ígéretet a kerülők, őt minden áron ellőni, hogy e szép terekre fiatalabb kakasok szokhassanak.