Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-05-30 / 15.szám

A parancs is, a jutalom igéret is hiába volt. Jártak tapasztalt vén vadászok utána, de soha sem juthattak lövéshez. Mikor végtére ugyanez év elején a mi társaságunk jött ide fel, vendégeink nagyobb száma miatt nekem harmadmagammal más dürgtér nem jutván, ismét e bűvös fajdra ültünk ki jó remény fejében. Ekkor is eljött, de lesünktől oly tisztességes távolban tartottamagát, hogy gyönyörködtünk ugyan tánczában, de lövésről szó sem lehetett. Mikor innen közelgő léptekre figyelmes lett s elvonulni akart volna, bosszúsan reá dupláztam. Ő elment, de félóra múlva már a Radvanova fenyves szálfáin ült, s szemünk láttára s fülünk hallatára csúfolódott onnan tanyánk felé. Boszantó is, érdekes is volt a vén róka. Most uj lest készitettünk ott, hol utoljára láttuk tánczolni s

v másnap reggel négyen foglaltuk el a körülte levő tért. 0 eljött, s néha igen közel a lesekhez, mintha ezeket megszimatolni akarta volna, de fájdalom oly korán, hogy a setétség miaB nem láthattuk. Alig derengett a reggel, tudtam, hogy elvonul, én tehát be sem várva a világosabb hajnalt, még túlságos homályban, midőn közeledett lesemhez, reá durrantottam egyik csővemet, kis ideig helyben maradott, azután nehezen szárnyra vergődött s félkörben körültem elhúzott úgy, hogy másik csövemet ellenkező irányban reptében lőhettem ki reá. Az első lövés helyén testének minden részéből leltünk tollakat, nyakáról, hátáról, hasáról s szárnyaiból, de csak a másik lövésre vágódott le s ekkor sem találtuk meg, csak délután, midőn az egész tanya népsége csatárlánczba oszolva kereste Leshelyemtől m. e. 90 lépésre feküdt dermedten az erős vén kakas. A másik bűvös fajdkakas sem volt rosszabb az elsőnél. Ennek dürgtere 1866 óta a Harovi vrch s ennek lejtője a Szkalincska felé. 1866-ban ezen kakas után én negyed magammal két reggel jártam, azonkivül erdész és 3 kerülő egész hétig jártak, s lövésre senki sem kaphatta. Minden reggel ott volt a dürgtéren, de a leseket pontosan kikerülte, mi annál meglepőbb, minthogy a lesekhez hasonló számtalan fenyőcsoport tarkázza itt a tért. Midőn azután a leseket annyira szaporították, hogy valamelyiknek kénytelen volt közelébe jönni, akkor eljött ugyan, de oly korán, hogy a setétség miatt a lövés lehetetlen volt reá, első pitymallatkor pedig elvonult, s távolabbi tájon fenyők tetejéről folytatta csufolódásait. Cseh származású erdészünk, ki itteni állomásán 3 év óta nyirfajdot még nem lőtt, már most becsületbeli dolognak tartotta e kakast hatalmába keríteni, s 3 kerülővel s 3 paraszttal, köztük csak egy fejszés, puska nélkül az előre megállapított terv szerint ismét lesbe ült. Midőn innen a kakas még setétben eltávozott s ismert fenyves diirgterére vonult, akkor e gazos és fenyős tért csendesen körülfogatta, mi szépen sikerült is. Mi lett már most az eredmény ? Az, hogy a kakas egyenes elvonulás helyett, midőn, bármely oldalról lövést kapott volna, a fenyőtetőről le a gazosba ereszkedett, s a szűkebbre fogott körből egyszerre egy kerülő lába mellől