Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-20 / 2.szám

Hétfőn, január 20. 2. szám. Tizenkettedik évfolyam. 1868. Vadászrajzok a mohácsi Margita-szigetből. Havas Sándortól. (Folytatás.) VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Különös, mint változik az ember természete! Máskor oly esetben, midőn a véletlen több ismeretlen emberrel hozott össze, Lavater és Gall tanának némi hitelt adva, az illetők arczvonásairól, ruházatjárói és a magaviselet bizonyos sajátságaiból iparkodtam leolvasni mindenkinek állapotát, kilétét és legalább megközelítőleg belső minőségét, még mielőtt beszéde által magát elárultá volna. Az ily „ismeretlen menynyiségek" physiognomicai megfejtésével gyakran kellemesen s magamra nézve hasznosan folyt le időm : most e tud vágy vagy kíváncsiság, mely a szellemi sportnak szintén egyik neme, ritkán háborgatja kedélyemet és ha néha föl is támad bennem avagy ilyesmi, rögtön előáll a tapasztalás, mely azt súgja : hadd abba az emberismeret további fejlesztését, eleget ismersz már a két lábu vadak e fajtájából, alig fogsz valami újat és kellemest fölfedezni! Ki közöttük jeles és kitűnő, az alig fogja magát veled ily futólag ismertetni, és ha nem az, nem érdemes, hogy kiléte fölött töprenkedjél! A födélzeten sétálgató ismeretlen emberekkel való társalgás iránt ily ellenszenvvel, ösztönszerűleg a körülem elterülő táj és külső természet jelenségeire forditám szemeimet, és lám : az imént jelentkezett spleen, mely tolvaj gyanánt készült meglopni jó kedvemet, csakhamar eltűnt, mint a sötét füstfelleg, mely a gőzös kürtőjéből gyönyörű fekete kék gomolyagokban tolult ki, és azonnal elveszett a láthatár tág körében. Unatkozott agyamban azonnal más gondolatok foglaltak helyet; annyira igaz, hogy a külső természettel érintkezés már magában üditőleg hat a kedélyre, és tán ebben fekszik ama rejtélyes vonzerő, mely, ha lelkünk beteg, vagy ha csak tartósb 2 21