Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-30 / 12.szám

188 geknek évi jövedelme 4—8000 írtra is rúgott, melyet nagyobb részben birtokarányban el is osztottak maguk közt. Ekkor tanultak meg könnyedén élni, s ez az utóbbi években, a mióta alig adathatik el néhány száz öl fa — vesztökre fordult. Mert mi könnyen jön, az könynyen el is megy, s magával visz ollyat is, mi nehezen jött; s a jámbor emberek most dinom-dánomságot s pálinkaivást el nem hagyják, mig lesz hitelük vagy pénzük ! Könnyű gazdálkodásuk példájaként emlitem meg, hogy az 50-es években bérbe vette a falu a közbirtokosság korcsmáját, — egy szepesi embertől az italt hitelbe nyerték, s egy gazdát beállítottak csapiárosnak. A korcsma bérletét s az ital árát az erdei jövedelemből gondolták fedezhetőnek. — Már most jöttek szorgalmasan a gazdák a korcsmába, ott ittak rovásra, senki sem fizetett, mert hisz — korcsma, korcsmáros s ital mind az övék volt! Ez tartott 3 évig. Az erdei jövedelemből a bérlet fedeztetett, de az ital ára n°m, inkább elosztották a felesleget maguk közt, — a hitelezőt várakozásra kérvén. Midőn később az erdei jövedelem megcsökkent, a hitelező beperlette őkets lett ebből inquisitió, költség s oly biizös kellemetlenség, melyből évek múlva szabadulhatott meg a falu, nagy áldozatok utján. Ha az utóbbi időben meg is csökkent az egyenes jövedelem, de a két géppapirgyár szomszédsága mellett a munkás kéz mindig szép keresetet talál. A munkabérek, mit e gyárak hetenként kifizetnek, éven át 20—24 ezer ujfrtra rúgnak, az egyébb nemű kereset is, mint fuvarozás sat. nem csekély, csak legyen munkás. De igen számosan, ha egyéb dolguk nincs is, nem mennek keresetbe, ha csak muszáj ! Rontották őket a politicai viszonyok is. Adót nem fizettek, csak ha a katonaexecutió nyakukrajött, s ekkor is csak téli időben, mertnyái'ban az egész falu népsége marhástól a bollákba vonult, s az executió nolle velle, kénytelen volt ellábalni. Mindezen demoralizáló körülmények daczára a nép nem roszlelkü, de haza' fias érzelmű s okkal-móddal ki lehet velők jönni, s ha egyházi elöljáróik — mint az tisztjökben volna — hozzálátnának erélyesen a rosz szokások, a korhelykedések kiküszöböléséhez: igen termő földre s fogékony keblekre találnának. De, persze, a főkellék, hogy pap, rektor — ki itt édes-de azért mindig czivódó testvér— tekintély legyen a szegény földmives előtt, fájdalom nincs meg ! A rektor mind józanságban, mind házas életében elriasztó példákat mutat. A pap — ennek vannak némi jó tulajdonságai is, de par nobile fratrum ! Van e hegyi nép közt több jó vadkereső s ebvezető, s mindig készek az urakat vadászatra követni; de ha puskára szert tudnak tenni, könnyen orvvadászokká válnak. Van néhány, valósággal szenvedélyes vadász is, többnyire régi emberek, kik még 48 előtt voltak az urak puskásai s vadnyomozói. Mennyire tarthatja a vadászszenvedély némely ember lelkét elfoglalva, ők is számos példával bizonyíthatnák. Ilyen az öreg Horarik Andor, kinek sajátságairól s regényes vadászkalandjairól könyveket lehetne irni. Hetven éven felüli, de barnahajú, s egészséges, alacsony,