Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-04-30 / 12.szám

187 májától. Hol sok a kaszáló, mint Fekete-Lehotán s Redován, ott a szcna-kaszálás és gyűjtés, mint már fentebb emlitve volt, junius végétől september közepéig tart; a szarvasmarha az erdőket, a juh a tisztásabb téreket járja, s emberi zaj, marha s juhász-ebek folytonosan háborgatják a szegény vadat, úgy hogy az soha nem találhatja lételének s szaporaságának egyik főkellékét, a háboritlan csendességet. Igy érthető azután, miért hogy a fekete-lehotai 8000 holdnyi határban őzekből alig van állandó vad, mert mi a határokhoz közel találtatik, az többnyire a murányi csendes vadászterekböl váltakozik be, (váltakozik — forog — wechselt.) A fajdok is igen ritkák s szintén leginkább a csendes szomszédság közelében találhatók, s igy vadászatuk is csak akkor igér sikert, ha előbb a dürgőhelyek kikémlelteinek, mi nem csekély fáradságba s időbe vagy pedig pénzbe is kerül. * * * Április 30-ka van s mi többed magunkkal fajdvadászatra készülvén, FeketeLehotára — honnan a kirándulás történend — gyüliink össze. E falu Csetnektől 17» mföld távolságban, éjszaknyugoti irányban, magas hollák lábainál, egy szakadásokkal s gránit tömbekkel borított völgykatlanban fekszik , Tökéletes hegyi falu, meredek és sziklás két utczával s ezek közt nagy gránit köveken végig zúgó hegyi patakkal.— Tót-ajku lakosai erős, izmos, magas szálú s mindkét nemében igen szép népfaj, mely a tót jelleget alig néhány egyénnél mutatja. Ez is, mint minden hegyi lakos, kemény s győző hegymászó, testi fáradságot, éhséget, szomjat könnyen tür, és sokszor csak is kevés lepénynyel vagy kenyérrel ellátva, hetekig oda van dolga után a hollákon. Sajnos azonban, hogy a mértéktelen pálinkaivás s jó keresetmódja mellett a jól élni akarás, évről évre nagyobb mértékben elszegényiti. Ismertem közülök még ezelőtt 12 évvel a sok jómódú ember közt 10—12 oly gazdát, ki vagyonosnak mondható volt, mert 2—3 ökrös vagy lovas fogattal s számos egyéb marhával birt, adóssága nem, de gyakran még tökepénze is volt. S most 1868-ban 1—2 jobbmódu gazda közt csakis egyetlen egy olyan van, ki némi vagyonossággal dicsekedhetik. A fuvarerő e helyiségben is annyira megcsökkent, hogy még ezelőtt 10—12 évvel képesek voltak évenként 1000 — 1200 köb öl fát erdejükből játszva elfuvarozni, most nem birnak 200 ölet leszállítani. Midőn tavaly tavaszszal a közbirtokossági fürészmalom leégett, fel nem épülhetett tél előtt, csak azért, mert a 3—4 fuvarnyi épületi fát hozzá, nem birta az egész falu hamarább leszállítani. Sok földjük parlagon hever, mert felszántani nem birják, 3 nem ritkaság itt őszi vetés alá kapálást látni szántás helyett! Megfogyott fuvarerejöknek furcsa de szomorú illustratiója. E nép, bár épen nem tökkel ütött fejű, s többnyire irni s olvasni is tud, sajátságos társadalmi viszonyainál fogva szegényedett el. Ugyan is a csetnek-urodalmi, mondhatni egyetlen viszonyoknál fogva, az összes erdei jövedelemből 9Ao rész, a volt úrbéreseknek fizettetik ki. Hol tehát az évenként vágatni szokott fa 800, 1000, 1500 köb ölre rúgott, mint Redován s Fekete-Lehotán, hol a papir s vasgyárak közelsége miatt e fának nagy ára volt, s a fuvarbérek is hozzájárultak, mint Fekete-Lehotán, ott e helysé-