Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868
1868-01-10 / 1.szám
10 mostani még meg nem mételyezett fogalmak szerint az. Természetes, hogy ha „l'état c'est moi" jö uralomra, akkor nincs birtokszentség. Az, hogy ki mondja: „l'état c'est moi" — egy zsarnok kényúr, király vagy az állam, — az nekem mindegy. Das ist mir Wurst; akár a császárság, akár az állam nyel el, ha el kell nyeletnem. Egyéni szabadság és birtokszentség együtt két olly hatalom, melly nem tűri sem a császárok sem az államok önkényét az egyiknél tictio í\ szabadság, másiknál a birtok szentsége, vagy ha tetszik fordítva mindkettő. Es mert azt hiszem, hogy most oly világot élünk, mellyben sem az állam nem nyel el, sem az önkény nem diktál szabadságot nyakunkra, tehát alkotandó vadász és halász törvényeinknek olyanoknak kell lenni, mellyek az egyéni szabadságnak, jól felfogva, korlátait és a birtok szentségét szem elől ne tévesszék. Es ez valóban nem fából vaskarika, szives olvasó! Ez valóban kivihető, és hogy kivivé is legyen, az nemcsak a vadászok és halászok, nemcsak a repülő, szaladó és uszó vadak, és ezen vadak búvhelyeinek birtokosai által, hanem épen az imént emiitett szent elveknek minden igaz hive által óhajtva várt követelmény. Azt hisszük, hogy az igazság ügy köréhez tartozik ily törvényjavaslatnak kezdeményezése ; de azt is hisszük, hogy nem kevés baja van e törvények híjából eredő kérdésekkel a belügynek; sőt akad kérdés, melly megüti a kereskedelem hajózás és főleg a gazdászat ügyeit is; ez okon tehát, mert most interpellálni divatos dolog, interpelláljuk az illető minisztériumokat és pedig egyszerre hármat: szándékozik-e, és ha szándékozik, mikor szándékozik vadász- és halászati törvényjavaslatot előterjeszteni? nem előterjeszteni, hanem egy szakértőkből álló bizottságot egybehívni, melly javaslatot készítsen, azon javaslat előmunkálata gyanánt, mellyet aztán a meginterpellált minisztériumok egyike valóságos törvényjavaslat gyanánt fog az országgyűlésének javasolni. Visontai. A mesterséges haltenyésztésröl. E lapok ezután is főfeladatokul fogják tekinteni nem csak a hazai, hanem a külföldi versenyügyre is a legnagyobb gondot fordítani, de e mellett, a mennyire csak engedi a tér, kiterjeszti ügyeimét a sport legkülönbözőbb nemeire, különösen nagy gondot fog fordítani azokra, a mellyek közgazdasági tekintetből is ügyelmet érdemelnek. Mikor a szerkesztőség ez irányban haladni ígérkezik, a felől van meggyőződve, hogy e lapok alapitója szellemében jár el, hisz ő mondta: hogy a természet ismerő, gazda és vadász között olly szoros rokoni kötelék létezik, hogy egyiket a másiktól teljesen különválasztani nem is birja. Mi teljesen osztjuk e nézetet. Es addig, mig e lapot vezetjük, a fentebbi tételt axiómául elfogadjuk, s bárha tartózkodni fogunk némelly külföldi sportlapok mély tudományosságot negélyező, a mellett azonban kiálhatatlan száraz, tudományos értekezési terére lépni, (mi azoknál ugy sem egyéb — oroszlán bőrbe bújt — hézagpótlásnál, miből senki sem tanul:! mond-