Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-10 / 1.szám

9 nest ellenkezőleg cselekszik és épen nem is rajta múlik tán, hogy ő is nem épen olly válogatott társaságot hiv egybe soiréjaira, mint X gróf; hogy nem épen ollyan angolos comforttal és nagyúri kényelemmel rendezi szállását , mint Y báró, s nem épen olly polgári bőséggel él, mint Z. polgár. A másik meg szenvelgi a nagy úrat, a szellemes conservativet az aristokrata hajlamokat s ragaszkodik a hűbéri maradványokhoz, mint a nép romlani indult erkölcsének megtartójához. Vadászik, mert az nagyúri tempó, pedig minden excursio után két hétig sinyli a sportot. Lovagol a városligetbe, habár csak lépésben és rosz lovon, mert összerázza, hogy ne mondjam — lerázza ha jobb lóra ül. Beszél a régi alkotmány előnyeiről, ócsárolja az ujabbkori eszmék szüleményét, a modern alkotmányt pedig ugy lehet épen e modern alkotmánynak köszöni, hogy szenvelegheti azt, mit nem érez, s játszhatja azon szerepet, mellyben magának tetszik. Az illy szenvelgők aztán nem csoda, hogy minden fejlődésnek, ha az épen nem illik bele azon batuba, melly az ő hátukon lóg, ellenesei. — Nem csoda, ha találkozik akár hány ember, a ki azt szenvelgi, hogy vadász törvény, halászati jog szabályozás — az pfui, azószerü gondolat, az a hűbéri maradványoknak odiosus fölélesztése, a korszellemmel egybe nem illő hátrálás volna talán a halak és vadak erődjébe, midőn már az emberek köréből száműzve van minden előjog, kiváltság és szabadalom. De ki beszél itt előjogról, ki akar kiváltságot, s ki óhajt szabadalmat arra, hogy akkor, a mikor a törvény által szabályozott idény ugy tartja, vadászhassunk vagy halászhassunk, és csak mi! ne mások, csak egy bizonyos clique, legyen ez aztán születés vagy pénz aristokratia! Ha ki communista úgy beszél, vagy ki socialista úgy gondolkozik — ki SaintJuste phalansterjeiben látja már a boldog jövő zenéje mellett elringott emberiséget! ki az általános forradalomról, a népek áldott szövetségéről nem csak olvas és álmodik, de álomképeit a valóságba is áthelyezi már ott, a hol és akkor mikor lehet, azon nem csodálkozunk. De már mi egyszerű lények, kiknek emberiségi elvei igen is régesek, hogy ne mondjam bornirozottak, kik csak azt kivánjuk, hogy legyen egyéni szabadság és birtok szentség, s aztán nem bánjuk — legyen kiki a maga módja szerint boldog; mi, mint minden törvényt, úgy a vadász és halászati törvényt is az egyéni szabadság és birtok szentségének szempontjából tekintjük s kivánjuk létrehozni. Kivánjuk tehát, hogy az alkotandó vadásztörvény szem elől ne tévessze az egyéni szabadságot és a birtok szentséget. — Az egyik egyénnek szabadságát nem korlátozhatja semmi egyéb, mint a másik egyén szabadsága. Az egyik egyénnek tehát mind az legyen szabad, a mi a másik egyén szabadságának korlátozását nem vonja maga után. S váljon a tulajdou szentsége mi egyéb, mint az egyéni szabadság biztosításában már föltételezett fokozmány. Ha nekem szabad birtokomnak lenni, úgy szabad legyen mindenkinek. Ha az én birtokom kizárólagos tulajdonom, úgy ahhoz másnak semmi joga, semmi köze. Ha az én birtokomat más büntetlen el nem veheti, Üem sértheti, úgy nekem se szabad más ember birtokát sem sértenem, sem elvennem. Az egyéni szabadság a birtok szentségétől elválaszthatlan, legalább a