Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-10 / 01. szám

10 A versenyző yachtok a következők valának : Henrietta, 205 tonnás, Mr. Gordon Bennett tulajdona. Vesta, 201 tonnás, Mr. Pierre Larillard tulajdona. F

1 e e t w i n g, 212 tonnás, Mr. Osgood tulajdona. A két utóbbi egyenként 10,000 fontba került s Angliában alkalmasint vevőre fog találni; Henrietta 9000 fontért é pült, nem eladó s jövő tavasszal a cherbourgi nagy nemzetközi regattában fog versenyezni. E három yacht december ll-én pontban (1. u. 1 órakor indáit el New-Yorkból, mindegyik fedélzetén volt két bíró a másik két yacht részéről s a czélúl kitűzött cowesi kikötőbe Henrietta érkezett első karácson napján dec. 25-én déltájban a mondott idő alatt s igy az utat gyorsabban tette meg, mint a gőzösök rendesen tenni szokták. Az indulás napja december ll-o tiszta, fényes, hideg téli nap volt, a legkívánatosabb nyugati széllel. A yachtok a Staten szigetnél horgonyoztak, honnan aztán vontató gőzösök vitték az induló pontra s mcgszámíthatlan gőzösök, propellerek, yachtok és egyéb hajók kísérték, roppant cheerek és izgalom közt. Az indító pontban 1 órakor adott jelt az indulásra; a versenyző yachtok a remorqueuröktől elszabadultak, vitorláik felvonattak, Fleetwing az északi oldalon, Vesta középen, Henrietta a parthoz legközelebb a déli oldalon indult; a gőzösök mind egy sorban kísérték a yachtokat, míg az emelkedő szél mindinkább dagasztván a vitorlákat, a versenyzők gyorsuló irammal értek ki a nyilt tengerre, hol aztán a kísérő hajók búcsú „hurrah !"-ot rivallva tértek vissza, a három versenytárs pedig egymást egész estig látva folytatta útját. A Henriettán vitt napló szerint, mellyböl mi itt kivonatos töredékeket közlünk, a Fleetwing az esti homályban eltűnt a szem elöl, Vesta azonban a csillagos éjben is látható volt még, reggelre azonban szintén eltűnt, s a három hajó csakis az angol Cowes-kikötőben találkozott ismét. A két első nap kedvezett az idő s részint a verőfényes fedélzeten, részint a kényelmes cabinban Chateau-Margaux palaczkok és Partagas szivarok közt teltek az órák, Henrietta pedig derekasan haladott; a harmadik nap azonban hófcrgcteggel viradt, az ég és a tenger egy szürke tömegnek látszott, a legénység hóval borítva dolgozott, Henrietta versenyló gyanánt csúszott a tajtékzó hullámokon, mellyek a fedélre fel-felcsapkodva majd lekaptak egy-egy áldozatot. A szél még folyvást kedvezőn nyugatról fújt s nehogy megváltozzék, a tengeri előítélet tilalmához képest senki sem mert ruhát változtatni. A negyedik és ötödik nap még roszabb volt, a zivatar növekedett, az égről nehéz felhők függtek alá, a yacht vízdombokról le és felcsúszva borzasztó sebességgel haladott s huszonnégy óra alatt 280 tengeri mértföldet tett hátra. A hatodik napon túl volt már fele utján ; délután gyönyörű szivárvány mutatkozott, az igért jó idő helyett azonban még roszabbat hozott, mert este iszonyú szél keletkezett, melly másnapra valóságos viharrá fajúit. Éjféltájban egy irtózatos hullám olly lökést adott a hajónak, hogy minden felfordult bonnes mindjárt reá az ács halálsápadtan rohant Mr. Bennethez jelenteni , hogy egy ütött lyukon tódul be a víz. Rögtön siettek vizsgálni és segiteni — a lyuk azonban szerencsére jelentéktelennek bizonyúlt. De a vilíar folyvást növekedett, s a kapitány végre elhatározta, hogy Henriettát lehetetlen tovább hajtani. A hajó orrát a szélnek