Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-10 / 01. szám

11 fordították ollyformán, mint midőn horgonyon áll. E szünet a versenyben a remények temetése volt; vigasztalólag hangzott azonban Capt. Samuels azon mondása, hogy harmincz évi tapasztalása egy hajót sem mutathat fel, mely a vihart ily sokáig bírta kiállani. Ugyanezen vihar Vestát is, s a még éjszakibb oldalon menő Fleotwinget még jobban meghányta, annyira, hogy ez utóbbinak legénységéből hat ember veszett el. A következő napon, december 19-én a szél csendesült s a yacht mintegy megpihenve friss erővel iramlott továhb. A nap kisütött, de a tenger még nagyon hullámzott s e napon csak 113 t. mértföldet (az egész utazás alatt legkisebb távolság) haladhatott a hajó. Másnap már 2(>0 mf. volt a hátratett távolság — aztán szélcsend állott be, oly tökéletes, hogy a tükörsima oczeánon redő sem gyüremlett, a vitorlák lustán lógtak le, a hajó alig hogy mozdult. A fedélzeten, mint akármely meleg nyári napon, felöltő nélkül lehetett járni kelni — s a legénység a mondott előitélet érteiméhen átöltözéshez fogott. S a bohóság csakugyan sikeresnek bizonyult, mert 11 óra tájban szellő keletkezett s Henriettát pár napon át vigan gyorsan vitte. December 23-án vasárnap a cabinben tartott isteni tisztelet után mindenki tudta már, hogy a csatornához közel kell már lenni, s minden tréfa és jó kedv megmeredt azon izgalomban, mellyet a verseny eredménye iránti feszültség okozott. „Minden távoli hajóban — irja az idézett napló — egy Fleotwinget s este a láthatár alján felmerülő minden csillagban egy Vestát láttunk. December 2-t-ének reggelén a csatornában valánk már; sötét, komor, ködös hideg kellemetlen nap volt ez, s még délben sem lehetett napvizsgálatokat tenni. Az ács, ki a hajón állítólag ütött lékkel már egyszer elrémített, most ismét azon jelentéssel jött, hogy a Fleetwing látható. Szemüveg, látcső, távcső, minden mozgásba jött sa képzelt yachtra irányúit, kitiint pedig, bogy ez egy ellenkező iránynak tartó vitorlás schooner. Az okozott izgalmat boszankodás s ezt jó izii nevetés váltotta fel. Karácson estéjét dalok és karácsom mesék közt töltöttük; este 7 óra után a Scilly sziget világító tornyát láttuk meg s kiszámitók, hogy a legegyenesebb útvonaltól mindössze 11 mértföldet tértünk el, mi Capt. Samuels ismereteinek nagy becsületére válik. Éjfél után Eddystono mellett a parthoz közeledve, egy cowcsi pilótát vettünk hajónkra — s vigabh cheer soha sem hasítá meg a léget, mint midőn e pilótától értesültünk, hogy más amerikai yacht még nem érkezett a csatornába. Győzelmünk bizonyosnak látszott, — Henrietta, mint az erejét a végre tartó jó versenyló, gyors irammal hasítá a hullámokat; a cowesi kikötő nem sokára látható lőn; érkezésünket kék röppentyűk jelenték; csendesen futottunk he az öbölbe s mint az oczeán-Derby kék szalagjának nyertesei karácsoni ebédünket angol földön élvezők, poharakat ürítve a királynő, az elnök és Henrietta jóllétére." A nowyorki yacht-club commodoreja gőzösön indúlt át Amerikából, hogy a megérkezésnél hírét lehessen; mind a három versenyző yacht azonban hamarább érkezett Cowesba, mint e gőzös. Vegyes. — A bécsi Jockey Club eszméjét és tervét, melly tavai a pozsonyi s később a bécsi lóversenyek alkalmával keletkezett és érlelődött, lapjaink múlt évi folyama-