Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-28 / 06. szám

88 telt hazánkfia — január 9-én tartott agarászatunkat leírnám, elébb agaraimról és az itteni nyulakról kell pár szót ejtenem." Rendesen hat agarat tartok és ezúttal is annyit vezettünk az agarászó térre. Agaraim magyar törzs tiszta vérű származékai. A két törzskutyát zempléni régi barátim szívességéből kaptam, s Hamburgból személyesen átszállíttattam és nem kis ügygyei bajjal, midőn 1858-ban Genfből e földre visszautazám. Nagy újság s bámulat tárgyai voltak eleinte. A nyulak karcsúbb testüek s valamivel kisebbek a magyarországiaknál, más részről nagyobb fülűek, miért is az idevaló köznép Ö3zvér-nyulaknak nevezi. Ezek azonban csak a Texas államban és az azzal határos Mexikóban honosok, az Egyesület többi keleti és északi részében, kivéve Kaliforniát, nincs tulajdonképeni nyúl, csak egy apróbb faja a vad tengeri nyulaknak, mellyet itt rabbit-nek, Francziaországban pedig lapin-nek *) neveznek. A kaliforniai nyúl ismét kisebb a texasinál é3 veresebb szőrű. A mint a hivesebb időszak beállott, többen a szomszéd San Antonio városból fölkértek, hogy részesíteném őket agarászati mulatságban. Szívesen hajlottam kérésökre s az imént emiitett napot társaságos agarászatra tűztük ki. Meleg verőfényes nap volt, csak néha vonulván el egy-egy ritka felleg a láthatár fölött; — de gyenge nyugati fuvalat tartá föl a lég kedvező mersékletét. Reggeli két órakor s igy a nap első sugáraival indultunk mi családbéliek; — két fiam Farkas és ifjabb László, leányom Ilona, én magam s két nálunk hált honfitársunk, a 7 angol mérföldnyire fekvő agarászó tér felé. Útközben egy gyülbelyiil kijelölt külvárosi mulatóháznál a többi meghívottakhoz csatlakoztunk. A társas kört bátran nevezhetem válogatottnak. Az itt tanyázó egyesült-állami katonaságnak két ezredese, egy őrnagy, pár százados és hadnagy, a polgáriak közül a kerületi törvényszék elnök — birája, az Egyesült-államok itt nem rég fölállított bankjának igazgatója, egy ügyvéd, s mint emlitém, két magyar társunk, kiknek egyike Katona Gábor Balmazújvárosról, 48-ki honvéd, később besorozott osztrák katona és szerencsés szőkevény Olaszország határairól, képezék* azt. Tizenhét lovas személyből állott az egész társaság, közöttök egy szomszédunk hajadon rokona, és ennélfogva, leányomat is ide értve, két lovagnő'. Kísért azonkivül könnyű kocsin az emiitett bíró neje, — s végre egy kis társzekér, mellyen theát s lélckvidámitó tápot és italt szállítottak utánunk. Megérkezvén a kitűzött térre, kiadtam a napi parancsot, mert bár köztünk két ezredesi rangú vitéz volt, én vettem föl, mint az ostromló hadnak t. i. az agaraknak ura, a hadjárat parancsnokságát, s'két egyenlő szárnyra osztván a lovasokat, nyolczat jobbra, nyolczat pedig balra rendeltem, magam Laczi fiammal mint legtíatalabbal és ennélfogva segédemmel a derék hadat vezényelvén. Egyenes homlokvonal tartására szólitván a csapatot, és az agarakat szabadon bocsátva mint száguldozókat a lovasok vonala előtt, jó kedvvel is indultunk előre egy kisebb és ritkább bokrokkal fedett füves mezőségen, mellynek épen csak nyugat fele volt némi lejtős domborodása. Valami egy óranegyed múlva bukkant föl az első nyúl és „haj *) Nálunk tengeri nyúl a neve. S z e r k.