Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-28 / 06. szám

86 hangjainak utánzását és szabatos alkalmazását, ha vagy maga vagy valamelly vendég részére a lesjáratot élvezetesebbé és sikeresebbé tenni akarja. Az őzsutának a bakhoz üzekedés idején intézett sipitását jobban utánozhatni különféle sásnemok hosszú, keskeny, sima, crös 3—4"' széles levelének segélyével, mint az ismeretes fasípokkal; amazok a fegyverrel bánást som akadályozzák, mivel nem szükség kézzel tartam, a mellett semmibe vagy csekélységbe kerülnek, és mindenhol, dc különösen sziklákon vagy azok körül találhatók. A sáslevelet széltében kell az ajkak közé fogni s bele fújni; ckép a suta sipitását könnyen megtanuljuk utánozni, s hangszerünk a hang egyenlőségénél fogva kitűnően használható. Mihelyt a levelek kiszáradnak, frís levelet kell elővenni, nehogy a hang magassága változzék. A szarvas hangját igen jól lehet utánozni, egy nagyocska, legalább is hat hüvelyknyi agátcsiga (achatina reticulata) kagylójával; azonban a zergobak hangjának utánzására eddig nem ismerek egyebet azon hangszernél, mollyet természetes anyánk jóvoltából birunk és szájnak nevezünk. Igen nagy érdekkel bir magas hegységekbon a vadat hangutánzás által előcsalogatni, mert illy módon az ember egészen távolból kezdheti és közeledtükig folytathatja a szerelmes uracsok magaviseletének szemlélését. Es most szíveskedjék engem az olvasó záradékúl egy illy magas hegységi lesjáratra követni. Képzeljen magának egy, a tenyészvonalig felérő, kővel és kőtörmelékkel bőven meghintett alpesi tájat, mellyen csak gyéren tenyész néhány henyefenyő és havasi éger. Az út hosszú és fáradalmas; gyakran már éjfélkor ki kell az embernek az álmot szemeiből dörzsölni, s aztán cstiggedetloniíl kapaszkodni felfelé, ha fáradságának sikerét akarja látni. A fák kisérteti alakot vesznek fel az éj homályában a kis lámpa vagy a hold halvány fényénél, s ijesztőn nyújtogatják karjaikat. Az éj mély csöndét baglyok huhogása szakítja félbe, itt-ott álmából felriasztott madár csattantja meg szárnyát, felvert vad csörtet a törmeléken keresztül, míg végre a lég iidoségc jelzi, hogy jó magasan vagyunk, s hogy a nap fölkelőben, s fölöttünk egyes szünetekben rigyet az üzekedö hím szarvas. Egy nagy szirtdarab mellé húzódva, s a reggeli fris lég miatt, melly az izzadtságot a testbe visszaszorítja, dideregve nézi az ember: mint nappalodik ki lassankint, s mint vonja be a pitymallat dérrel a gyér füveket. Végre megérkezik az idő, mellyben a fövad a védő henyefenyős erdő védelme alá visszalátogat. Az agancsár rigyetése mind közelebb és közelebbről hallszik. •— Kedvező szélirányban vettünk állást, s mégis leterítette vadunkat egy másik falka, egy felriadt öz, egy hófajd, vagy egy tovagurúlt kö szokott látogatási irányáról, 4—500 lépésnyivel alább vált át, biztosítva s a hegygorincz által csakhamar elfedve. Milly nyugtalanság szállja meg a koblet, milly vágyva nézzük a vad mozdulatait, s milly csigaléptekkel halad egyik perez a másik után, mig az ember ismét munkához foghat! Valahára! — és most gyorsan gondoljuk fel csak: hol időzhet a falka. — Hol találni még egy ideig híves árnyat a napsugarak ellen ? — Azonban siessünk fel a hegynek, tüskén bokron törmeléken keresztül folyvást a völgy felé tekintve; mert