Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-28 / 06. szám

kalmazható bokrokhoz tartozik; gyorsan s mindennemű talajban tenyészik; a fákról csepegő víz nem árt neki s más bokrokkal vegyítve páratlan. A Daphne Lavreola árnyas helyeken jobban diszlik mint bármelly más növény s megél ott is, hol a fák csepegése miatt más kiveszne; napnak kitéve elveszti sötétzöld szinét s barnássá vál. Meghecsülhetlen növény ez ott hol sok a nyúl, mert ez a legkeményebb télen sem bántja. Turfás talajban a Rhododendron ponticum gyönyörű bokrozatot képez, s a nyúl se bántja kérgét. Bogyói végett, mellyeket a fáczán rendkívül kedvel, de különben is mint rejt igen ajánlatos a Cotoneasler rolundifolin ; — fenyvesekben, hol a homokos vagy turfás talaj rendesen kopár, nagyon háládatos a Gnidtheria, mellynek gyümölcse a fáczánok kedvencz eledele. II. Nyilt térre való s a vadnak legmelegebb rejtet nyújtó bokrok. Bikk, veresgyürü sommal vegyesen, télen át valóban meleg rejthelyül szolgál. Az arány: két hamadrész bikk, egy harmadrész veresgyürü som. E czélra jó négy öt éves bújtványok választandók, mellyek ha négy láb magasra nőttek, felső hajtásaikban visszametszendők, úgy hogy inkább szét, mint magasba nőjjenek. A rejtet évenként rendesen nyesni kell, hogy öt lábnyinál magasabbra, ne nojjön. Igy kezelve, lombozatát tavaszig nem hullatja. Jól tenyészik szélnek kitett síkon; a külső egyformaság elkerülése végett örökzöld bokrokkal jó vegyíteni. E czélra igen alkalmas a téli magyal, mert SZÍVÓS természetű S nyesve szintúgy kivánt magasságban tartható, mint a bikk. ül. Mocsáros és nedves talajba való bokrok. A Rhododendron ponticum mocsáros és nedves földben legjobban díszlik, szívós életű és szép is. A közönséges borostyán inkább ingoványos mint mocsaras s nagyon nedves helyekre való. Az amerikai arbor vitae ellenben vizes talajt szeret, mert mocsár a hazája; bokrozatnak kissé magas is, de türi a nyesést s igy hajtásai levagdalhatok.A csontfa vagy a vesszüs fagyai vizenyős talajban gyorsan nő, kitűnő bokorallj s terjedelmes tenyésztést érdemel. Az éger, nyír és filz mind vizenyős helyek barátja, de más bokrokkal vegyítendő s rendesen nyesendő, úgy hogy a rejt legfölebb öt láb magas legyen. IV. Hol sok a nyúl. Rejtül szolgáló bokrozatok tenyésztésénél legtöbb nehézség a miatt keletkezik, bogy a nyulak ezeket telente lerágják. Hol sok a nyúl, nem könnyű dolog a bokrokat tőlük megvédeni. A következő bokrok azonban leginkább ellent állanak a nyúl rágó és hántó ösztönének, s még a legkeményebb teleken is érintetlen maradnak vagy legkevesebb kárt szenvednek, t. i. a Daphne laureola, a Halmia latifolia, Mahonia aquifolia és Rhododenron ponticum. V. Kejtbe való hullatag bokrok. Hullatag és természetes bokrozat rendesen minden birtokon elég van. Telente a vadnak kevés menhelyet ad ugyan, de miután e hullatag bokrok nagy része bő gyümölcstermő, s így a fáczánnak kedves, nyaranta pedig búvóhelyeknek igen jó : ennélfogva lényeges dolog megválasztani a javát s ezt örökzölddel vegyíteni. Legjobbak a következők: kökény, galagonya, bodza, áfonya, varjútövis, gyalogszeder, málna, vadrózsa. Ezeket kellően vegyítve 10—100 négyszegöles csenderesül lehet