Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-20 / 05. szám

70 vas valamelly vizes helyen át süni rejtbo menekült. Ez épen nem kellemetlenül jött, mert lovainknak már nagy szükségük volt a kilihegésre s több lovas innen Tallosra ment éjszakára. Néhány perez múlva a kutyák ismét szimaton voltak s kizavarták rejtjéböl a szarvast, melly eleinte nyugotnak, aztán délnek futva kört vetett s minket fél óra múlva egy Dunaághoz vitt, átkelt rajta, mi pedig a három órai futammal végkép kiszivattyúzott lovainkon megállottunk, követhctésére nem lévén módunk. Az eperjesi komphoz lekerülni, ez egy óránál többet kivánt s lovaink sem lettek volna reá képesek; a falkamester tehát elhatározta, hogy másnap reggel friss lovakon nyomozzuk a szarvast — s ezzel lovaink fejét hazafelé fordítók. Másnap reggel 6 órakor Királyfáról Tallosra s innen reggeli után Eperjesre mentünk, s a komppal átkelvén a Dunán, felkerestük a pontot, hol a szarvasnak tonnap átérkeznie kellett. Rá is akadtunk nyomára s némi tudakozódás után kitiint, hogy alig tíz perczig maradt volt e parton s azonnal ismét visszatért a túlsóra fölebb egy kis darabbal. Mihez fogjunk most? visszatérjünk Eperjesre ? ez távol esett — itt azonban egy kis lélekvcsztö állt rendelkezésünkre, inellybe az evezősön kivül legfolebb még egy ember fért. Ezt választók; s igy le a nyergekkel a lovakról, be velük a lélekvesztőbe, a kantárt átvetettük a ló fején s kiki a maga lovát fogva, igy úsztatta át a Dunaágon. Ez azonban csak egyenként történhetvén, az átkelés jó sok időbe került. S most szerencsét próbálandók mindent elkövettünk a szarvas feltalálására; megkerestettük a legvalóbbszínüeknek látszó helyeket, tudakoltunk, kérdezősködtünk — mind hiába, már az est is beállott, s mi az elvesztett szarvasról lemondva hazatértünk és itt nagy meglepetésünkre hírét vesszük, liogy egy ember volt az cbólaknál jelenteni, miszerint a szarvas el van fogva és se baja; délelőtt 11 órakor a nyilt síkon Olgya mellett, Királyfától mintegy 8 mértföldnyire, fogták el mezei munkások. E szarvas a kopók előtt 25—30 mértföldet futott s éjszaka és másnap reggel még 15—20 mértföldet kellett tennie, hogy Olgyához érjen. Másnap reggel aztán Olgyára mentünk s haza hoztuk. Február 15-én Grurab és Vedrőd közt bocsátottunk ki egy fiatal szarvast, melly soha sem volt még kopók előtt s 35 pereznyi futammal elfogattuk. Február 16-án a királyfai ebólaknál volt a találkozó s e napon a hegyek közül frissen érkezett két derék róka állt rendelkezésünkre. Először a kant bocsátottuk el, s ez olly szilajon oldta meg a kereket, mintha soha sem lett volna zsákban. 40 pereznyi versenyiramú futammal, mellyet csak egy rövid kis szünet szakított meg, kopóink martaléka lett a kan s félóra múlva a szukára került a sor, melly 20 pereznyi futam után egy falu végházai közé bújdokolt s onnan kizavartatván, neki ment a Foketevíznek s úgy átkelt rajta, mint akármelly vidra. Tizenöt perczct olly sebesen, a mint csak bírtunk, mentünk utána, midőn rókáné ö nagysága czélszerübbnok látta egy csárda ivószobájában — a Cseklész és Kiráiyfa közötti úton — keresni menedéket. Itt azonban "szépen megfogtuk s a sikon újra elbocsátottuk — viszontlátás nélkül, mert olly frisen mint valaha iramlott tova s a cseklészi vasútállomás körül eltűnt — megvallom örömemre, mert Kiráiyfa vidéke jövőre rókavadászatok tere is leendvén, reményem van, hogy a megmenekült derék szuka magához méltó