Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-02-20 / 05. szám
69 Következő nap február 9-én szarvasunkat ugyanazon a helyen bocsátottuk ki, hol tennapi szarvasunkat fogtuk el, t. i. a Királyfa es Diószeg közt fele úton fekvő Sz arvascsárda mellett. A szokott 15 pereznyi engedély után a szarvas zsinóregyenesen indult s a Feketevizcn át egyenesen Jánosházának tartott, hol menhelyet keresett, közel 3/i órányi futamot nyújtván a minapi esőzések által még mélyebbé vált talajban. Február 11-én a cseklészi vasút-állomásnál volt találkozónk s a szarvas a királyfai úton bocsáttatott ki. Ez igen derék legény s a vizes helyeknek nagy barátja volt, inert alig mentünk még 10 perczet utána, midőn a Feketevíz, mellyen átszökött, elvágta utunkat. A Feketevíz medre t. i. az esőzés és olvadás következtében csordúltig megtelt sa lovasok egyike, ki elég merész volt a túlpártra juthatást megkísérlem, perezre láthatlanná vált s kísérlete meghiusúlt. Nem maradt tehát egyéb hátra, mint más alkalmasabb helyet keresni az átkelésre s illyet szerencsésen találtunk is, de már későn arra, hogy a kutyákat láthassuk s így szépen kiestünk volna a futamból, ha egy ember, ki esetleg látta a hajtó falkát, útba nem igazít. A kijelölt irányban haladva a Duna egy áradásig telt ágához értünk s ennek túlsó partján láttuk meg a szarvast. Itt most már a teendők iránti tanácskozásra korült a sor, mert a tájjal ismeretlenek, nem tudtuk hol lehetne e Dunaágon átkelni? Késő délután lévén, a falkarnester és a mezőny többi része hazatért, meghagyván a falkárnak, hogy csolnakra szert tenni s a szarvast megkapni igyekezzék. A falkár mindenfelé tudakozódván, a parton felfelé mintegy 4 mértföldnyire, végre lelt egy csolnakot, átkelt a Dunaágon, a túlparton lefelé sietett s négy óra után egy negyeddel egy erdőben akadt reá, honnan a kutyák által kizaklatva Vég helységnek, onnan Csákánynak s onnan ismét Csütörtöknek tartott, itt balra fordúlt, Gombának ment, a parkon keresztül egyenesen vissza Nagy Megyernek vette útját, liol aztán szépen elfogatott négy és fél órakor, tehát épen 1 1/ 4 órai futammal. A távolság a kibocsátás és az elfogatás között mintegy húsz mértföld. S most jő az idény futama február 12-én, melly Királyfán túl a Szarvascsárda fölött vette kezdetét. A mai szarvas mint jó futamokat nyújtó volt ugyan ismeretes, de a falkarnester azért még is megadta néki a 15 pereznyi engedélyt. Agancsárunk átkelvén a Fekete vízen a túlsó parton lefelé futott, s újra átment s megállt mindaddig míg a kutyák a vízbe mentek; ekkor kevéssel leebb megint átjött a folyón s körben futott vissza csaknem ugyanazon pontra, hol kibocsáttatott. A mezőny versenyirammal követte —• s a szarvas egy ideig habozván merre vegye útját, végre elhatározta magát, hogy egyenesen újra a Fekete víznek-tartson s ezen — ép azon a ponton hol elébb — átkelvén, a folyó jobb partján indult zsinórban s gyakrabban át és vissza és ismét átszökvén a vizén, Diószeg alá jutott. A mezőny már ekkor igen válogatott s a falkával lévők száma igen kicsiny volt; a lovasok egy része a Feketevíznek jobb partján, más része a balparton vágtatva igyekezett a futamban maradni, így haladva szarvasunk Végnek tartott, hol a balparton lévőknek esély kezdett nyílni, mert a jobb parton lévőknek jó darabot tovább kellett lovagolniok. Végnél jobbra fordúlt s erdős helyre igyekezett menekülni a szarvas. Eddigelé már két óránál tovább tartott a futam; negyedóra múlva azonban szünet állott be, mért a szar-
