Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-20 / 05. szám

68 (húszatokról évenként nyomatott programul jelen meg, s igy a 10—12 vadászat közül a legérdekesebbeket lobot kiválasztani, mellyeken rendesen 4—500 nyúl szokott esni; midőn azonban a síkmezőn hajtásokkal néhány ligeti hajtás is van egybekötve, akkor 20—25 őzbak, pár suta s néhány fáczán is járói rendesen a napi eredményhez. Végre meg kell említenem, hogy a Pozsonytól két órányira fekvő Modor város hegységeiben évenként nagy vadra több rendbeli hajtóvadászat tartatik, mellyekre szintén minden szenvedélyes vadász megjelenhet. Egyébként az elősorolt vadászatokon kivül Pozsony vidékén részint a városhoz közel, részint nagyobb távolságban számtalan nyúlhajtóvadászatban részesülhetni, mellyek gyakran nein épen érdektelenek. Mindezen előadottak után pedig már most úgyhiszem bátran elmondhatom, hogy Pozsony városa vadászat tekintetéből honunkban az elsőbb helyek egyikét foglalja el, mert ritkán lehet olly helyet s ínég kevésbé olly nagyobb várost találni, mellynek vidékén a vadászatkedvelőnek alkalom kínálkozik a legkülönbfélébb vadakra, minden nagyobb alkalmatlanság és költségeskodés nélkül vadászhatni; s habár Pozsony falai között pezsgő élet helyett jelenleg már csak „néma borongással az őskor lelke jár", még is honosnak érzendi azok között mindenki magát, kinek keblében lobog még a vadászat nemes szenvedélye. Róth József. A király fai kopók. T. szerk. úr; — Itt küldök ismét tudósítást a királyfai szarvas- és rókakop ók kétnapi működéséről. Az időlágyulás beálltával első vadásznapunk f. hó 5-én volt s miután a föld fagya nem engedett még fel egészen, tanácsosnak látszott nem szarvast bocsátni el, hanem elfogatni azon pár róka egyikét, mellycket egykét nap előtt a hegyvidékből kaptunk s itt eressztettünk el. Pontban ogy és fél órakor láttuk is a rókát a gyönyörű vadásztéren tova iramlani; alig öt perez múlva nyomára bocsátottuk a kopókat s ezek — a szimat igen jó lévén, verscnyirammal hajtottak, mig a lovasok a nehéz (is mély talajban csinos távolságból követték. Mintegy 20 perez alatt Réta helységhez ertünk, hol róka koma utat vesztett s a falkát és falkárt ogyiránt zavarba hozta, hol keresse a menekültet. A kertek és udvarok átfürkészése után a falu túlsó részén folyt a kerostetés, de semmi jel sem mutatván arra, hogy itt járt volna a ravasz, visszamentünk, a falkár leszállt lováról s a házakat kezdé kutatni. Kevés perez múlva egy éles hang tally-hot kiáltott s kisült, hogy róka koma kotlóstyúk módjára elült s egy kocsiszín padlására lopódzott, honnan a rozzant vakolat közül vitorlája lelógott. Rejthelyéből óvatosan kihúzatván, a nyilt síkon ismét elbocsáttatott s új húsz pereznyi futam után elfogatott. A legközelebbi napon február 8-án nagy mezőny, közte két lovas úrhölgy, jelent meg vadászatára a szarvasnak, melly kibocsáttatván, 15 pereznyi térelőnyt nyert. A nyomra vitt falka élénken fogta fel és követte a szimatot s a szarvas nemsokára beadta a kulcsot, a diószegi országút mellett egy csárdában koresvén menedéket. A megelőző nap bőven esvén az cső, a talaj nagyon mély volt.