Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-20 / 05. szám

G7 szalagként elnyúló Duna habjain fel- s alá füstölő gőzösök; s mig egyfelől túl a Dunán édes hazánk dús termésű rónáira tekinthet, addig nyugatfelé a Morvamezön futva végig szemeivel, szont István tornyát láthatja kiemelkedni a Bécs felett lebegni szokott ködpárázathól. Valóban, illy változatosságú tájkép a vadászat élvét kimondhatlanúl emeli, s ha illy vidéken maga a vadászat eredménye talán nem is vala épen kedvező, a természet gyönyörteljes képeinek benyomása maga elég, hogy több időre felüdítse lelkünket. A blumonaui és zergeliegyi erdőköröknek — regényes fekvésükön kivül még egy érdekességét is kell felemlitenem. Ezen erdőkörök éjszaki részén ugyanis egyes helyeken a fákban száz és száz golyólyukra akadni, s ha ennek okát tudni akarjuk: szomorú magyarázatát adandja a Zergehegycn álló síremlék, melly alatt 34 vitéz harezos, barát és ellenség együtt nyugossza örök álmát. Mert hol július havában még az erdők vadjai sem félik a vadász golyóját, ott a természet fejedelme, az értelemmel felruházott ember, faja vérére szomjazva tarta lesjáratokat. A blumenaui csatározás kimenetele úgyliiszem a „Vadász- és Versenylap" olvasói előtt is eléggé tudva van; azonban annyit még is kell említenem, hogy a poroszok között a barkácsolást jól értő vadászok lehettek, miután a zergehegyi erdőkörnek sűrűségein keresztül olly utakon s kisebb nyílásokon jöttek támadási czéluk helyére, mellyeken magát tájékozni az ezen erdőkörben több év óta honos vadásznak sem csekély feladat. Ezen szomorú nevezetességű blumenaui és zergehegyi erdökörökön kivül, túl a Dunán az úgynevezett „alte Au", „Griechen Au" és „PetschenAu" képezik a város legérdekesebb tilosait, mellycket szintén egyes társaságok birnak bérben s mellyek mindegyikéből évenkint 2—300 fáczán, több őz, nyúl és szalonka kerül ki. E ligetek kedvező fekvésüknél fogva a fáczántenyésztésre különösen alkalmasak s ezenkívül a városhoz nagyon közöl esvén, már ez oknál fogva is nagyon kapós tilosok, s kibércltetésüknél többnyire és pedig annyival inkább nagy szokott lenni a concurrentia, mert a város határában fekvő többi erdőkörök a Pálffy család birtokában lévén, a bérleni szándékozók csak is ezen városi tilosokra vannak szorítva. Az imént említett városi ligetekkel délfelé a pámai és köpcsényi rónaság határos, mellyen számtalan nyúl mellett ősszel temérdek a vadlúd, és nem ritka a túzok. A pozsonyvidéki vadászatok között továbbá mint nevezetességet lehet felemlíteni a várostól körülbelől egy órányira fekvő sz.-györgyi Sur erdőt, melly lapályos fekvésénél fogva a kacsák kedvencz helye. Sz.-György városa évenként a kacsaidényre jegyeket bocsát ki, s hogy ha azután julius havában megkondúl az esti harangszó : a Sur- erdő vizenyős területén száz és száz lövés hirdeti vesztét a tapasztalatlanúl ide s tova kóválygó fi-kacsáknak. A sz.-györgyi Sur erdő vizi vadászat tekintetéből jelenleg hazánkban ritkítja párját, mert ezen alig 200 holdra terjedő lapályos erdőcskében évenként mintegy 2000 kacsa s azonkivül vizenyős körületén sárszalonka is szép mennyiségben lövetik. Nevezetesek továbbá Pozsony vidékén a schlossbofi császári vadászatok, melylyokre a füvadász a pozsonyi ismeretesebb vadászokat rendesen meghívja. Ezen va5*