Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-12-30 / 36. szám
580 néhány farkast hajtottak többször elő s hajszolták meg a kutyákkal, miközben ö felsége saját maga szúrta le késével a legnagyobb medvét, s egy vadász farkas által összemarczangoltatott Utoljára 24 borzra hajtattak, de fel kelle hagyni a hajtást, mert az éj leszállt. Tartott első Lipót még másnemű vadászatot is, mellyet még Európa egyetlen uralkodója sem gyakorolt. A legutolsó török követség járásával (1700) Sultán ő felsége két vadászatra tanított szolid gepárdot küldött a császárnak ajándékul, mikkel az gyakran jól mulatta magát. Olly szelídek voltak, mint a dressirozott kutyák. Őreik háta mögött ültek a ló farán, s szerte leskelődtek vadászat alkalmával, mint a villám vetették magukat a nyulakra, őzekre s más hasonló állatokra, s leölvén, visszatértek helyökre a lóra, s vártak a prédára. Akkorák voltak, mint a legnagyobb agár. Midőn 1704-ben a magyar felkelők Bécs külvárosaiba is behatoltak, ott lelvén őket több más állattal együtt a „Ncugebáude w-ban, hol rendesen tartattak, leölték őket s kaczagányul használták fel bőrüket. *) A bengáli Soonderbun-ok. (Vége.) A soonderbuni tigrisek hatalmas nagy állatok, de azért szügybon és Iákban sokkal rövidebbek, mint ama társaik, melyek India többi részeiben találtatnak. Sokan közülök — és talán azért, mivel gyakran a favágókkal találkoznak — emberfalók s mint illyenck igen ravaszok. Majdnem lehetetlen tehát az utánuk való lesjárat, és ama vadász, ki ezt tenné, ha már besötétedett, szomorú meglepetésére azt találandja: hogy most a tigris ö utána jár lest. A favágók, kik ama elhagyatott partokon dolgoznak, egészen más népfaj hoz tartoznak ugyan, de azért ép olly babonásak, mint a bengaliak; különben erős, bátor legények, ama európai sportsmanek számára pedig, kik Kalkuttából oda vergődnek, mcgtizethetlen kalauzok. Midőn e sorok irója egy kirándulást a jungleokba indítványozott, barátjai Kalkuttában őrültnek hitték és azzal ijeszgették, hogy tigris vagy alligator martalékává leend, legjobb esetben pedig a jungle lázzal fog visszatérni; miután azonban mindez nem teljesült, sőt ellenkezőleg legjobb egészségben naptól barnított arczczal jött haza, a kalkuttai jósok elnémultak. De, revenons á nos moutons, azaz favágóinkhoz. Eme különös emberek természetszerű rendeltetésnek tartják, ha vad állatok által megöletnek és ezzel ép olly keveset törődnek, mint a katona a.golyóval, a tengerész a viharral. Egy fakir, ki a legelhagyatottabb szigetek egyikén épült magányos kunyhóban lakik, a favágók főpapja; soha sem jönnek a szigetre anélkül, hogy áldását ki nem kérnék, mi által a tigris és rhinoczeros támadásai ellen biztosítva érzik magukat, Ha a munkások valamclly szigetre érnek és a fák közt eloszlanak, a tigris bevárja az időt, midőn mindenki a munkához fogott; ekkor áldozatát kiszemeli. Egy ordítás, egy ugrás és minden megtörtént; a fenevad védtelen prédáját a rengeteg belsejébe hurczolja, hova megrémült társai nem mehetnek utána, és segítségére nem lehetnek. * . *) Leben und Thaten Loopold des Grossen v. Rink. Loipzig 1705. I. 5. 95.
