Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-30 / 36. szám

m 581 A Soonderbunok rhinoczerosa ugyanazonos azzal a fajjal, melly a Rajahmahal hegyekben találtatik és — noha nem tudom mi okból — azt mondják, hogy sokkal kisebb, mint a terai és assami faj. Vad állapotban buta, magába vonult dühös állat és csak lesjáratokon megközelithető, hol azonban a legnagyobb óvatosság alkalmazandó, mert a megrezzent vagy megsebesitett állat fölötte veszélyes ellenség, miként azt. e sorok irója saját költségén tapasztalta. A rhinoczeros nem ritkaság ugyan, de olly óvatos és olly áthatlan posványokban tanyáz, hogy csak igen ritkán kerül szemügyre. Tápláléka úgy látszik a soonderfa hajtásai, továbbá fü és ezukornád. Az izmos állat bármilly lövést is elbir, ha szivét nem éri a golyó, miért is csak tágas öblű, sok puskaport tartó fegyverek alkalmaztatnak ellene sikerrel. Legczélszerübbek az aczélhegyü golyók, mert a szétpattanok többnyire elsülnek, mielőtt a bőrhöz érnének. A nedves égalj miatt, de továbbá azért is, mivel nagyon valószinü, liogy vizbe esünk, legjobbak a hátulról tölthető puskák ; ezekből a töbények könnyen kivehetők és a gyors töltés különösen az eféle vadászatoknál igen nagy desideratum. A vadász lábbelije erős vastag füzö csizma, szélesebb talpakkal, mint a láb alakja, nehogy ez a soonderfa kiálló gyökerei közé szoruljon; az öltözetben kivánatos a barna szin, mi különösen lesjáratoknál igen czélszerii. Elég kis vadat találni a jungleokban, de nem sokfélét. Pávákat és jungle madarakat eleget látni, de nyúlra, vizivadra cs szalonkákra soha sem akadtam noha illyes helyeken télen át ez utóbbiaknak nagy számmai ott kellene lenniök. Vad tengeri nyulat India egyik részebon sem lehet találni. A Soonderbunok csekély része csak azóta került irtás alá, mióta a kormány igen előnyös feltételek alatt az illető vállalkozóknak földet igért. Ezek közül Morell urak a backergungei pinyleokban irtván, egy nagy darab erdőt nyertek tulajdonul, de az magában véve igen csekély része ama roppant földterületeknek, mellyek még most is miveletlenül, parlagon hevernek. Egyébiráut némely helyen olly rosz a föld, hogy az irtási költségeket sem fedezi, miért is a bennszülöttek gyakran csakis a vadászat kedveért kértek irtási engedélyeket. Az idegen, ki itt vadászni akar, valami befolyásos egyéniség oltalma alá helyezze magát, kinek munkásai szükség esetében segédkezet nyújthatnak vagy pedig máskép szerezze meg a favágók közreműködését. A terv kivihető, ha Mutlah, az új kalkuttai kikötő felé tartunk, hova vasúton egy óra alatt el lehet jutni; a város a jungleok szélin fekszik, szomszédságában pedig hemzseg a vad. Vaddisznót és párduezot a Dutndum melletti sós tavak körül is lehet találni, sőt azt hiszem, hogy ott tigrisek is vannak. A kalkuttaiak többnyire koczapuskások, de azért „more solito" sport dolgában igen fennhéjázok. Kalkutta körül kétségkívül elég nagy vad van (egy izben közeliben rhinoczerost is láttak), de igen bajos hozzá férni. Januar hava legalkalmatosb idő a soonderbuni kirándulásokra, mert okkor a jungle elég száraz, a partokon pedig nem nehéz a járás. A backergungi folyók torkolatjánál (különösen Tiger Point körül), hol az erdő nyilt és parkszerű, jó vadászóhelyek vannak; a nagyobb vadat a tengerparti homokon csapázni is lehet. A folyókban halakat bőségben találni, mellyek közt kitűnő a „bekhtee." Ollótlan és hummer rákokat, némclly helyen középszerű osztrigát is fognak; nagyon czélszcrü tehát, ha halászó eszközeinket magunkkal elvisszük. Mindc-