Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-30 / 36. szám

579 _ vagy a fővadászmesternél. Ezután ráterül egy vadra a bűnös, s az erdőfelügyelö vadászkésével pár csapást mér ülepére, melly czeremónia nagy hahotával szokott végződni. A végrehajtás alatt valamennyi jelenlevő gavallérnak kihúzott karddal kell állania, s a ki ezt elmulasztaná, vagy elfelejtené, bepanaszlás után hasonlókép megismerkedik a vadászkéssel, [gy követi ártatlan s káros következés nélkül való tréfás büntetés egyike a másikét, me'ly alól még a hölgyek sincsenek kivéve, kikre aztán, ha magas állásúak, ő felsége a császár maga, közönségesen pedig a kerülő vadász vagy a legközelebb álló szolga méri a csapást. Ez az udvar leggyakoribb vadászata, de sokkal kellemesb, ha a Duna osztódásai közt fekvő ligetekben tartatik, midőn a vad földön, vizén áthajtatván, ejtetik el, s ezt nevezik aztán vizi vadászatnak, melly fokozott élvvel jár. Legtöbb dolgot ád az illy vadászat az erdőmestereknek s vadászoknak, kiknek a vadat összehajtaniok, együttartaniok s áthajtaniok kell, hogy uroknak gyönyört s ne boszuságot szerezzenek. Illyen szarvas és vaddisznó vadászatot rendezett I. Lipót 1666. dec. 15-én és 16-án a Práterben nejének a spanyol Margit Teréznek, kivel azon hónap 12 napján kelt össze. Egy azon korbeli tudósitás *) igy hangzik róla: A vadászaton egy hosszú futósövény, s annak közepén feltűnő magas véd, a hölgyek és gavallérok számára pedig nagy színkör volt épitve. Mihelyt ő felségeik s kiséretök megérkezett, azonnal rendbe állt a fővadászmester Ursenbeck Ferencz gróf, nyolczvan, szépen öltözött vadászával, megfúvatta a kürtöket jeladásra, s aztán megnyitva a tért, mellyben a vörös vad tartatott, mindnyájok csodálkozására nyolczszáz tört egy falkában elő; ezután megszükíté a futósövényt, hogy a vad többször kénytelenittessék a véd körül futni, honnan aztán ö felségök a császár és császárné többet elejtvén, megparancsolá, hogy a többi szabadon eresztessék. Ennek végeztével kürttel jelt adott a fővadászmester a hajsza megállítására ; elvonult vadászaival a véd előtt, s más oldalon álltak rendbe, mire újra megszólalt a disznóhajtásra jelt adó kürt. Erre körülbelül hatvan szép darab törtetett elő, mellyek közül ő felségök egypárt lelőtt; a legnagyobb disznót azonban, miután pánczélos kutyákkal jól meghajszolták, maga a római császár terité le vasával, a többiek elé más főméltóságok és gavallérok álltak, mikor is a lotharingi herczeg, midőn BadenDurlach őrgróf és Sulzbach pfalzi grófnak elébe akart vadászkésével jutni, a disznótól czombján át megsértetett. — Mivel azonban az éj leszálla, megszüntették a hajtást. Másnap ő felségök nagy kísérettel megjelentek délután két órakor ugyanott) mire a fővadászmester egy különös rekeszből százat meghaladó számú rókát s vagy nyolczvan nyulat bocsátott elő, miben azután jól mulathatott az udvar. Ennek végeztével újra nyilt a rekesz s 70 dámvad s egynehány őz szökött elő, mikből néhányat ő felségeik ejtettek el. A többit azután meghajtották agarakkal, s az urak által hagyták leszúratni. E vadászat végeztével újra más rekeszből négy nagy medve kullogott elő, s ^ *) Diavium Eiiropeum.