Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

59 böl az tűnik ki, bogy a medve elég merész volt, az alvó emberhez még inkább közeledni, s ennek szalonnával bekent talpait nyalogatni. Es most ismét megjöttnek vélte a perezot a cselekvésre. Ha meglövi a medvét, s így az alvót veszedelemből menti meg, ez köszönettel tartozhatik neki, s nem bántandja. Igen ám, ha a medve elhull ! de hát ha nem, és a durranásra eltűnik ? nem igazolhatja sem cselekedetét, sem ittlétét a másik előtt. S így ezen okoskodása sem birta őt cselekvőleges fellépésre. Azonban a medve, úgylehet nyalánkságában valami által háborgatva, maga vette át a cselekvő szerepét. Mi ösztönözte erre, nem érthette emberünk, csak azt látta, hogy a medve egyszerre irtózatos orditásba tört ki, az alvót őrös karjaiba ragadta és csekély teherként folytonos ordítás között hegyen völgyön túl vitte. Az áldozatnak elsőbb erőteljes hangú segélykiáltásai lassan lassan elgyengültek, míg majd egészen elnomúltak s a vadon olébbi csendje beállott. Millycnok lehettek hősünkne k ezen eseményhez kötött elmélkedései, el nem mondhatom, csak annyit tudok, hogy most már csakugyan elérkezettnek tartá az időt rejthelye odahagyására; jól tudva, hogy a medve ide vissza nem hozza zsákmányát, ez pedig annál kevesbbé lesz képes az akaratlan ölelkezés következéseit egyhamar vagy általában valaha kiheverni, s itthagyott podgyásza után jönni. Sietve hagyta oda tehát a fenyőfát s a rabló málhája kikutatásához fogott. Mit talált benne ? soha sem mondta el, csak annyit felelt, ha apám későbbi években számos kocskenyáját hazaterelve s különben is jó módra vergődve találta és kérdőre vonta: „Uram, ezeket is a medvének köszönhetem!" Az őserdők mély csendje azóta rég megszakadt. A szünetelni nem tudó oláhfejsze egyesült a bánsági bányahelységek iparosainak fűrészeivel, s halomra döntötték az erdők százados oszlopait a Ruszka tetejéig. A félelmes hirre kapott rablók már csak mesékben élnek; a sok vad kclotfclé vonult a Retyozát erdős bérczeinok csendjébe. Szülőházamat otthagyám s követem a vadat ide, honnan nyájas olvasómtól viszontlátásig búcsúzom. M—Ch—S, Vegyes. — A pozsonyi lovaregylet február 17-én vasárnap gr. Esterházy Antal egyleti elnök lakásán választmányi ülést fog tartani. — A bécsi lóversenyek május 23-án csütörtökön, 25-én szombaton és 26-án vasárnap fognak tartatni. A versenyek sorrendjét lapjaink jövö száma közlőmű. — A Ritterdíjra már 250 arany van aláírva s remélhető, hogy az összeg háromszázra fog emelkedni. — Brünnben újra készületeket tesznek a versenyek megalapításához s a legnagyobb nehézségen, a kellő versenytér találásán is túl vannak már. A versenytér a város közelében lévő turasi síkon lesz. — A müncheni lóversenyek május 5. 6. és 7-ére vannak kitűzve. Az első napon egy 150 aranyos királydíj minden ló számára 2—-3 ang. mföld távolsággal, egy 500 forintos államdíj belföldi lovak számára s egy asszonyságok díja, gátverseny minden ló számára, — a második napon ügető szekérverseny, — a harmadik napon