Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

60 330 forint egyleti díj sikerverseny, egy gátversen} bajor tiszti lovak számára, s egy 2000 forintos akadályverseny van tervezve; ez utóbbiban futhat minden ló úrlovarokkal, -4 mföld, tét 100 forint, május 1 je előtt 50 forint bánat. Teher 150 font, 4é. 5 fonttal, félvérre 5 fonttal kevesebb; lóra, melly 800 —1500 forintos akadály ver senyt nyert 5 fonttal, melly 1500—2200 forintosat nyert 10 fonttal, .melly még nagyobbat nyert, 15 fonttal több. A 2-ik ló 500 forintot nyer, a 3-ik tételét menti. — Nevezés april 15-éig. — A franczia Derby május 19-ére a Grand Prix de Paris június 2-ára van kitűzve. A párisi tárlatra kiránduló hazánkfiainak alkalmuk lesz tehát e nagy versenyeket is megláthatniok. — Souverain ismeretes franczia telivér mén, mellyot a franczia kormány hágó ménül 10,000 frankért vett meg, állomási helyére küldetése alkalmával két vonat összeütközése által végkép megromlott. Az illető vaspályatársulat a kárért felelős. — GladiateurpezsgŐ a legdivatosabb most a párisi vendéglökben. A palaczk etiquetteje e ló jól talált másolatát viseli, s e pezsgőt az ismeretes Roederer-czég készítteti. — Cairoban január 16-án folytak le a lóversenyek; az 500 fontos nagy egyiptomi díjat Bagdad-Obean nevű arab ló 13 versenytárs ellen — az alkirály 300 fontos díját (minden ló számára) Pehlewan angol ló hat más ellen nyerte. — Myslowski Antal lovag ménese Galicziában feloszlik s a mintegy száz darab telivér és félvér lóból álló ménes Koropiecen február 14-én fog árverés alá kerülni. E lovak legnagyobb részt Lord Georg Bentinek hagyatékának ivadékai, versenypályákon azonban nem igen szerepeltek. Yan köztük P2 hágó mén, 30 anyakancza, 24 egy, két és három éves csikó, 24 herélt stb. — A gr. Gaschin után maradt telivér ménes árverése január 28-án ment végbe. A két legkitűnőbb anyakanczát Camarinet és a Phemy-kanczát a bajor kir. istálló, Whitenose hágó mént Camel és Ivorytól gr. Larisch-Freistadt vette meg. A többi 18 darab porosz vevők között oszlott el. — Idegen madarak angol földön. Az angol sportlapok élénkségét és változatosságát nem kis mértékben emeli azon részvét és érdekeltség, hogy az egészen közönségestől csak kissé eltérő eseményt is mindenki siet közölni. így a „Fieldnek" csupán egy számában sok olly apró részletet olvasunk, melly vadászati és természettani szempontból cgyiránt többeket érdekelhet. Példáúl: R. jelenti, hogy január 22-én szép hím hattyút lőtt, melly csőre hegyétől farka végéig öt láb hosszú s 19V

2 font súlyú volt. Hat hattyú, két öreg és négy fiatal, képezett egy falkát. Mr Whitby az északkeleti tengerpartról irja, hogy ott a selyemfarkú locska (Bombycilla garrula, Seidenschwanz) e hó folytán nagy falkákban jelent meg, holott e madár már hatvan év óta nem volt angol földön látható. A selyemfarkú locska a hideg északon lakik, honnan némelly években seregestül költözik hozzánk. 1843-ban Marmarosban olly hőségben voltak, hogy a veres berkenyefákat egészen ellepték, de néhány nap múlva tovább takarodtak.