Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-30 / 36. szám

578 A második angol rókakopó, a két idényes, a legjobb legbiztosabb kutyáknak vált egyikévé és Sziléziában sokáig fognak emlékezni reá. A harmadik a jövö idényben veszedelmes ellenfele lesz a vadkannak; miből kitűnik, hogy a jóravaló kutya milly könnyen idomúi a vadkanhajtásra s mily mohón és szilajul űzi, fárasztja és fogja le vadját. Udvari vadászatok I. Lipót alatt. I. Lipót császárról tudva van, hogy nagy kedvelője volt a vadászatnak. Angolország királyának II. Károlynak udvari orvosa Dr. Browne Eduárd 1668. táján Bécsben tartózkodván, róla a következőket irja: *) A császár szabadban való mulatságai közt legtöbb gyönyört talál vaddisznóra való hajtásban. Hallottam, hogy egy reggel hat disznót ejtett el. Voltak olly bátor egyének is, mint többek közt Zrínyi Miklós gróf, kik meg merték egyedül is támadni a vaddisznót, mig végre maga is egy vadkan áldozatává lett. Esetén okulva, a többiek ovatosabbak lettek. Ha tehát valamelly vaddisznó fekhelyén nyugszik, körülállják a vadászok olly elővigyázattal, hogy a császár vagy más főúr minden veszély nélkül használhassa vadászkését. Bécs vidéke telve vaddisznókkal, mellyek a városban gyakori és rendes kedvelt étke az aszta'oknak. E disznók egész csürhében törnek a gabnaföldekre, vagy az erdőkből ki a szőllök közé. A vadászok olly jártasságot s tapasztalást szerzettek felettök, hogy ha nem is látják, biztosan megmondják: vad-e vagy szelid, kan e vagy ártány, öreg-e vagy fiatal, nagy vagy kicsi, kövér vagy sovány. E tulajdonságaikra csapás, nyom s más egyéb jelekből következtetnek. Az udvar szarvasvadászatairól egy más szemtanú ezeket irja: *) A kötelek, hálók s palánkok segélyével űzött szarvasvadászatok költségesek, s csak a herczegeknek s főuraknak valók, mert sok háló, vadász, kutya, kocsi s más népség nélkülözhetlen. Ekkor messziről hajtják a vadat bizonyos csalitba, s oda várják, azután olly helyen, hol a hálók s védpányvák jó közel vonulnak egymáshoz, sátrak s végfalak üttetnek fel, mellyek előtt a hajtott vadnak 15—20 ölnyi távolban el kell vonulnia. A védfalak mögött, mellyek ő Felsége a császár vadászatainál kényelmes helyen felvervék s mögöttük szép nagy sátor leeresztett szárnyakkal, vagypedig deszkákból vagy gályákból készített alkalmas gunyhó áll, vonulnak meg a magas és főurak a jelenlevő udvarihölgyekkel, követekkel, kamarásokkal s lovagokkal egyetemben. Itt állnak legtöbbnyire lesbe ő császári felsége, annak fenséges neje, s néha más jelenlevő herczegek, vagy miniszterek, s mihelyt a vad előttük tovairamlik, dördül rá a cső, s a durranás és összerogyás egyidejű, azután végső kegyelemdöfést adva neki, a sátor mellett kijelölt helyre leterittetik. Ha azután a jelenlevő urak vagy hölgyek egyike olly szót ejt ki, a minek létrejöttén fáradhatlanul dolgoznak a cselszövők, melly ellenkezik a nemes vadászmesterség szabályaival vagy szavaival, a legközelebb állótól bevádoltatik ő Felségénél *) Au account of several travels. London 1673. *) Holzberg. Adeliges Langleben. 1690.