Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

58 még soha sem látogatták is meg, a magfojlödés idejétől kezdve törésig minden álló éjszakán lesbe állni, mintegy ötheti időszakon át; medvét pedig—• a mennyire én tudom —• soha egy sem lőtt. Emberünk éjféltájban közelgő léptokot hallott s ugyancsak megszeppent, midőn jó hallását bizonyítólag egy valakit látott közelíteni, kinek külseje, a homályban kivehető körvonalak után itélve, igen gyanúsnak mutatkozott. Az érkező fáradtnak látszott; hátán hozott batyuját azonnal levetette s betolta a gunyhó alá, puskáját és tarisznyáját maga mellé helyezé s ezzel a földre ült pihenni. Ennek láttára a mi határőrünk épen nem volt megnyugtatva, de még kevésbbhé arra, mi nemsokára következett, Az újan érkozett kevés idő múlva ismét felkelt, előkereste a fák egyikének tövénél elrejtett fejszét, s neki fogott tüzelő fát vágni és nemsokára tüzet rakni is, s midőn ez javában égett, lecsatolta széles övét, mellyből két pisztolyt és egy handzsárt vont ki, ezeket többi málhájához rakta, maga letelepedett a gunyhóba vitt tarisznya és fegyverei közé, s bocskorát kezdé kifüzni. Ez is meglévén, a tűzhöz rakta bocskorait és lábait, azokat szárítani, emezeket melegíteni. Ez sehogy sincs Ínyemre, gondola a fánlovö, az alantlevő cselekedetei láttára. Ki tudja mi szándéka lehet, és meddig marad itt'? töpronkedék emberünk, féligmeddig meggyőződve arról, hogy a jött 110111 egyéb rablónál, s azt kezdi meghánynivetni, valljon nem volna-e legjobb egy jól irányzott lövéssel vetni véget kinos helyzetének ? Igaz, egy biztos lövés kisegíti a bajból; de hát bizhatik-e lőszerszáma csalhatlanságában ? A puska magában véve nem a legtökéletesebb, meg másfelöl a töltés régi, elsülése pedig annál is inkább kétséges, mert az egész nap permetélt esőben megázhatott, s különben is a sötétben történt felporozáskor nem vehette jól ki, valljon a puska gyúlyuka tiszta volt-e, vagy még hozzátapadt egy kevés a régi nedves porból. Mindez hamar megmódosította előbb vett határozatát, s a már félig emelt puskát ismét térdre eresztő. Ezalatt a tüzmcllott lévő hozzálátott üres gyomra kielégítéséhez, s midőn ez megtörtént és lábai átmelegedtek, az ostebédröl maradt szalonnabőrrel megkenő talpait ; kurta pipára gyújtott s nemsokára batyujára hajtá fejét, párszor ide oda fordúlt s végre elaludt. Most a fánlevö megjöttnek vélte a perczct szorúlt helyzetéből menekülni. A tűz is lassan elaludt s a beállt homály alkalmasnak látszott a fáról lemászásra és csendes elillanásra. Ezen okoskodása jóllehet több idejébe került, mint nekem annak leirása; s mire elhatározta volt magát, imc nesz üti meg fülét, s új félelem tölti cl szivét léptek hallatára, mellyek valószínűleg új közelgő rablótól származnak. De nem emberalak volt az, mclly az éj sötét árnyából nemsokára kibontakozott. Egy nagy medve lépett ki a nyílásra, szimatolva a tűztől maradt parázs felé. Eleinte nagyobb körökben járt a boly körül, majd jobban s inkább megközelítette, mig egy eldobott málékéregre akadt. Az valószínűleg jól Ízlett, mert több után is keresgélt, s az elvetetteket mind feltalálta. Eközben a gunyhó szájához ért, s megpillantá az alvót. Mit, mit 110111 gondolt a medve, nem tudom; de a határőr beszéde-