Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-20 / 35. szám

560 Máramarosból. X. Dolha oct. 25. (Vége.) A rendszeres vándorlókhoz tartoznak még a bivalyok (pézsma ökrök), mellyek ősz felé apró, 30 — 40-ből álló csoportokban dél felé vonúlnak s később honi tájaikra, a Hudson-öbli tartományokba Észak-Amerikában; továbbá a Mellville szigetre sat. viszszatérnek. Epen igy tesz az amerikai bivaly v. bölény is, mely az évszakok szerint tartózkodási helyét mindig változtatja. A bölények nyáron át terjedelmes mezőkön tanyáznak, télire pedig összegyűlnek s az erdős vidékeket keresik fel. A bölények hol kisebb, hol nagyobb rendszerességgel, de minden évben vándorolnak. E vándorlások déli határa a mexicói öböl, északi határa Kanada, szélessége pedig kelet felül a Missouri folyamtól nyugot felé a sziklás hegyekig terjed. Mindazonáltal minden felé találhatni egyes hátramaradottakat, a hol csak megfordúltak. Ezek rendszerint vén bölények, mellyek már gyengébbek és restebbek, hogy sem a karavánt követhetnék, vagy talán gonoszabbak, hogy sem az ifjabb nemzedék eltűrhetné s ezért vannak remeteéletre szoritva. A vándorcsapatokat onnan is fel lehet ismerni, habár a bölényeket már nem is vehetjük észre, hogy rendesen egy csapat éhes és sovány farkas is követi nyomaikat, a légben pedig saskeselyük és hollók szállongnak felettük, mellyek mindnyájan biztos zsákmányra számitnak. Ugy látszik, hogy a bölények is bizonyos utakat követnek vándorlásaikban, mellyek a rétlakók előtt „bölényösvények" név alatt ismeretesek. A zergék és vadkecskék is a rendes vándorokhoz tartoznak. Az európai vadkecske a havasok zordon tétéiről télire a fenyvesekbe vonúl, hogy a nagy hideget kikerülhesse és enni valót is kaphasson; az észak amerikai hegyes vidékein lakó vadkecske pedig hasonlókép lejön a lapályokra, de akkor azután az ősz folytában terjedelmes téreket barangol át, mig végre tavasszal ismét visszatér nyári lakhelyére. Különösen sok e rendszeres vándorló a sarkvidékeken élő tengeri kutyák vagy fókák között. Részint a borzasztó hideg és eleséghiány miatt, részint hogy magzatjaik számára alkalmas helyeket találhassanak, közülök a legtöbb kisebb nagyobb utazást szokott véghez vinni. Steller szerint ugyanezt vették észre a tengeri medvénél vagyis a medve fókánál, az ormányos fókánál vagy tengeri elefántnál, a grönlandi és a közönséges tengeri kutyánál és másoknál is. Ezekhez tartoznak még a rendszeres és nagy mértékben érdekes vándorlók a czet félék közül, mellyeknek állandó tartózkodási helyük sehol sincs egész éven át. Már most az emlős állatok vándor életének második neméhez jutottunk. Az előbbieknél azt vehettük észre, hogy legfőbb ismertető jelük az utazók társaságos összetartása, mig az utóbbiaknak legalább is a nagyobb része magános kiállhatatlanoknak látszanak. Igy barangol többnyire minden ragadozó magánosan vagy legfeljebb másodmagával, nyughatatlanul egész életében. — Oroszlánok, tigrisek, párduezok sat. az utazók tudósításai szerint gyakran rendkívül nagy utakat tesznek; igy a medvék és farkasok is, le egészen a legapróbbakig, valóságos lézengők, csavargók.