Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-20 / 35. szám

559 val: a legrövidebb idő alatt könnyen ős otthonosan kezelte az elméleti téren az irodalomban, és a gyakorlati téren a mindennapi életben mindazt, a mit elvállalt, hivataloskodásának körébe esett, és sokkal többet azon a téren, melly tulajdonképen azon túl esett; — kifogyhatatlan volt ő a szives készségben, mellyel bárkit és bármikor kész volt lekötelezni, mind a mellett, hogy vele született férfias nemes önérzete, s kiválóan finom érzéke, azon állást biztosíták részére, hogy bárki, a ki közelebb érintkezett véle, kénytelen volt bevallani, hogy övé volt mindig a kötelező szerepe, a lekötelezetté soha ! Szorgalma kímerithetlen volt, s a minthogy a magyar irodalom büszkeségére meghonositotta Anyegint, s azért hogy ezt jól fordíthassa, megtanúlt elébb oroszul, úgy járt el mindig mindenben a minek teljesítésére vállalkozott. S itt habozás nélkül kimondhatjuk, hogy — habár nagy díszére és javára szolgált a sport ügynek, s ez által közvetve a hazai érdeknek, e téren töltött működése, mint a hogy ez rendesen szokott lenni, midőn nagyobb tehetségüek kisebb szerepre válalkoznak, mint sem a millyet betölteni hivatvák; ha régebben fejlett baja, nem indítja vala ez irányban működését, talán nem egy egy, hanem számtalan maradandó nagy müvet hagy vala hátra a magyar irodalomnak. Szerettük és tiszteltük mi ő benne egyiránt, az eszes társalgót, a finom érzékű embert, a mi veit lelkű, minden szép és jó iránt lelkesülő, szép magyar nyelven iró, s eszméit beszélgetés közben is, mindig a legszabatosbb kifejezésekben, nem keresett, de talpra esett alakban fogalmazott, szelíd embert ; a politicai küzdelmektől bár visszavonuló, mind a mellett hazáját lángolón szerető, magyar irót, Bérczy Károlyt tisztelt barátunkat! Szivünkben hordjuk érette a gyászt, s emléke élni fog mindnyájunknál, mert maradandóbb nyomokat hagyott maga után, nem egy, márvány emlékkel diszitett sírhantot! Béke hamvaira! Gr. Keglevics Béla. Olvasóinkhoz. Több oldalról történt felszólítás következtében elhatároztam a „ Vadász- és Versenylapot" felejthetetlen emlékű férjem halála után sem szüntetni meg, hanem azt szakavatott szerkesztő vezetésére bizva ezután is kiadom. A lap az eddigi alakban, irányban és szellemben ugyanazon munkatársakkal, kik becses közreműködésük felől már is biztosítottak, fog haladni kitűzött czélja felé, melly a magyar sport és különösen a versenyügy emelése, miért is legyen szabad reménylenem, hogy a„ Vadász és Versenylap" eddigi pártolóinak részvétét ezutánra is kinyerni szerencsés lesz Özv. Bérczy Károlyné szül. Friwaldszky Anna a „Vadász és Versenylap" kiadó tulajdonossá. 35*