Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

57 Egyébiránt az oláh közt is akad ollyan, ki a puskával meg tud barátkozni, s ezt hátára akasztva be-bejárja a hatalmas erdőséget, ha egyebcrt sem, legalább utánlát az itt-ott letett farkasvasaknak vagy nyestkelepczéknek. Elgondolta magában ez elbeszélés hőse is, egy határőr, hogy jó lesz kisétálni az erdőbe. Levette régi rosz kovapuskáját a gerendáról, megtöltő tarisznyáját malajjal, a soha sem nélkülözhető baltát hóna alá fogta s megindult. Nyugtára járt az esős ködös tavaszi nap, midőn felért a Ruszkára, honnan még ez éjjel hazatérni kedve nem tartotta, azért neki állott helyet keresni, hol a beálló éjszakát legjobban tölthesse. Széttekintve, ös bikk- és fenyőkkel környezett kis nyílásra akadt, melly a keresett czélra elég alkalmatosnak látszott. Puskáját egy fatörzshöz támasztá; elővette a baltát holmi tüzelörevaló száraz fát felaprítani; megkerülte a nyilast, de azonnal megdöbbenve állott meg, s szemeit egy ágakból készült gunyhóra meresztő, melly a nyílást bekerítő fák egyike tövében volt öszszerakva. Ki a vadont ismeri, tudja, hogy itt minden idegen tárgy a figyelmet felébreszti, így a mi hősünk sem maradhatott közönyös, midőn e vadon közepette gunyhóra bukkant, sőt gyanítható, hogy e felfedezése teljességgel nem hatott nyugtatóúl s örvendeztetöleg kedélyére, mert a gunyhóhoz csatlakozó elmélkedés azon következtetésre vezette, hogy nyughelyül szolgált az egy vagy több rablónak, s ez valóbbszinü is lett a további vizsgálat után. Elhányt málékérgek, egy bocskorszíj vége és egy leszakadt fényes gomb világos bizonyítékául szolgáltak a gunyhó nem rég elhagyatásának, mit az annak szája előtt rakott tűzhely száraz hamuallja még bizonyossabhá tett. Na most mi a teendő öreg ? maradni-e vagy elillanni, a kérdés. Ez utóbbira több kedvet érzett mint a maradásra; de az idő nem a legkedvezőbb lévén, ez és fáradtsága megbarátkoztatá azon helyes eszmével: ha az imént itt tanyázok netalán visszatérnének ez éjjel, könnyen eshetik, hogy az erdőben velők találkozni fog, és ha csakugyan gonosztevők, vole majd nem a legkíméletesebben bánnak el. Mindent összeszámlálva, mintegy ezen összeg jött ki: tanácsosb lesz az éjet itt tölteni, de a világért som a gunyhóban, vagy egyátalában a földön, hanem a közellévö egy vagy más fenyőfa sürü lombjai közt. Terve elkészültével a fa megmászása nem tartott soká, s jól roszúl a mint épen lehetett, az ágazatban puskájával együtt elhelyezkedett. Minden eshetőséget megfontolva, vizsga alá vonta a valószínűleg megnedvesedett serpenyő porát, ezt szárazzal felcserélte s igy mindenre készen a puskát hóna alá véve neki ült a lesnek. Hogy helyzete az álom elűzésére alkalmas volt, nem szükséges bővebben bizonyítgatni; egész éberséggel s fajának e tekintetben rendkívül kifejlett éles figyelmével várta be tehát a jövendő eseményeket. Helyén tartom itt megjegyezni, mi nagy türelmet fejt ki az oláh vadász a lestállásban különösen, és egész fajtája a várakozásban átalánosan, miről több olvasónknak alig ha lesz fogalma. Itt őszkor a medvék leszoktak jönni a hegy oldalokon vetett kukoriczára, s az erdőhöz közelebbre eső földeket gyakrabban látogatják meg mint másokat; ez azonban nem gátolja e földek gazdáit, kik egyszersmind koczapuskások is, ha földjeiket a medvék