Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-10 / 34. szám

549 vándorlásai is. A vad az erdőkben és a mezőkön a tél keményültével elhagyja tartózkodási helyét; róka és nyúl közelebb vonul az emberi lakokhoz; szarvas, őz, vaddisznó s más vad gyakran igen messziről jövet olly helyekre menekül, hol védelmet és élelmet is találhat. Egy rakás állat, például a nyest, görény, menyét, több egér faj sat. az ősz végével néha épen az emberek lakaiba költözik, hogy azokban, akár tűrik akár üldözik, a zordon időszakot átélhesse. Házi állataink változatos, de mindenesetre korlátolt vándorlásait a házi macska sajátságos módon utánozza. Szinte mindenütt úgy a városokban, mint a falvakon, de különösen a szabad mezőkön imitt amott elszórt majorokban, igen sok házi macska nyáron át ki szökik a kertekbe, mezőkre és erdőkbe, hol azután a vadakban és szárnyasokban, de főképen az éneklő madarakban mindig borzasztó pusztítást visznek véghez — és télire visszatérnek uraik lakhelyeire. E tekintetben a macskák helyesen hasonlítanak a szabadban élő ragadozókhoz, csak is azzal a különbséggel, hogy ezek, habár a természet háztartására és az emberek hasznára nézve fontosak is, például a görény, menyét, cziczkány, mindazonáltal mindenütt és mindig keményen üldöztetnek, mig a házi macskák kártékony rablásaikat erdőn és mezőn, kiváltságoltan űzhetik. A többi ragadozó állatok között csak is a magas északi vidékeken vehetni észre rendszeres vándorlást és pedig a medvéknél, rókáknál, farkasoknál, nyestféléknél stb. mellyek a magasabb hegyes tájakról alsóbbakra szállanak le, vagy másfelé mérsékeltebb helyeket keresnek; azokat is ide kell értenünk, mellyek mint rablók, más szelídebb állatok rendszeres költözködéseit követik. Továbbá rendszeres költözködés van megállapítva a bőr-.vagyis a denevér s púpegérnél is, — mely, de csak is az északi hegyes vidéken — a mint mondják, a madarak vándorlásához hasonlít. Mint már említve van, igen sok egérfajú állat a mezőkről télire az emberek lakaiba költözik, minden évben rendesen, s tavasszal azokat ismét elhagyja. Ide tartozik a mezei egér, vörös egér s maga a nagy erdei egér is. Másféle rágcsálók pedig, például a közönséges mókus, melly nálunk évről évre ugyanazon az egy helyen tartózkodik, a hidegebb vidékeken minden évben rendes vándorlásra vannak utalva a természettől s gyakran messze téreken, sőt folyamokon is utaznak keresztül. A patások sorában s különösen a két csülküek vagy kérődzők között is nagyon sok a rendszeresen vándorló vagy helyesebben szólva költözködő emlősállat. Közöttük legfontosabb kétségkívül az iramszarvas, mellynek vándorlásairól Wrangel következőket mond: „Május vége felé nagy csordákban hagyja el az iramszarvas az erdőket, hol télen át a zordon hideg ellen védelmet szokott keresni és az északi lapályok felé vonul, részint mivel ott a mohfedte mezőkön jobb táplálékot kap, részint pedig, hogy a legyek és szúnyogok elől menekülhessen, mellyek a tavasz beálltával iszonyú csoportokban homályosítják el a levegőt. A tavaszi csorda az ott lakóknak nem sok hasznot hajt, mert ollyankor az állatok soványak, s a bőgölyök csípése miatt sebekkel és daganatokkal fedvék; de augustusban és septemberben, mikor a kövér legelőkről visszatérnek, egészségesek és kövérek s igen izle-