Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-12-10 / 34. szám
550 tes és tápláló vadhúst szolgáltatnak. Jó években az iramszarvas-karaván több ezer darabból áll, mellyek, noha 2—300 főnyi csoportokban utaznak, egymáshoz igen közel maradnak, úgy hogy az egész egy szerfelett nagy tömeget képez. Utjok mindig ugyanaz. A folyókon való átkelésre ollyan helyet választanak, hol a partra száraz völgyszoros vezet, s túlfelől alacsony lapályos part könnyíti nekik a feljuthatást. Itt minden egyes csorda szorosan összenyomúl s a folyam egész felülete úszó főkkel van fedve." E leíráshoz Pallas még hozzá teszi azt is, hogy olly nagy csoportokban úsznak át Anadyr, Lena, Jenissey és Oby szibériai folyókon, hogy lapátjaik távolról erdőnek látszanak s ösvényeik a parton árkokhoz hasonlítanak. Elől rendesen a suták mennek borjaikkal, utánok a himek. A vadászok a hajókról sokat elejtenek belőlük lánzsáikkal s azonkívül hálókkal és tőrökkel is sokat elfognak. Főbb elleneik az állatok között a farkasok, torkos borzok (fjei frass) és medvék. Mellesleg azt is megjegyezzük, hogy mind e ragadozók hűségesen követik vándorlásaikban az iramszarvasokat — és igy ezek is hasonlóképen rendes vándorok. (Vége következik.) Agárversenyek. i. A vajai öregagár-verseny. (November 25.) A versenyt megelőzőleg a talaj csontkeményre fagyván, ezt mintegy ujjnyi vastag hóréteg boritá, melly a futást az agár talpára nagyon veszélyessé tette, s mi, kik verseny előtt erre nézve próbát tevénk, már előre láttuk, hogy a kilátások a versenyt illetőleg nem igen kedvezők leendenek. Közvetlen a megelőző napon pedig olly rendkívül kellemetlen időre ébredtünk, hogy már már a verseny megtarthatásán kezdénk aggódni; arra pedig hogy ez alkalommal barátaink közül számosabban jöjjenek össze, egyátalában nem is számoltunk. Annál kellemetesebb volt tehát csalódásunk, midőn láttuk, hogy nálunk az agarász-szenvedély még az idők viszontagságain is győzedelmeskedik. Midőn pedig az agarászatnak veterán bajnoka, az öreg Recsky András belépett s társulatunknak két pestmegyei barátját mutatá be, kik áldozva szenvedélyüknek szives meghívása következtében a hires Kocsér pusztának szomszédságából ötven mértföldnyi távolságról jöttek körünkbe, ekkor örömünk tetőpontra hágott s pestmegyei két vendégünket Mészáros Zsigmond és Pap Imre urakat a legbensőbb szivélyességgel üdvözöltük, mert a mai anyagias világban jól esik látni, hogy vannak még férfiak, kik a nemes szenvedélynek és barátságnak is tudnak áldozatot hozni. A mi magát a versenyt illeti, ennek lefolyása csakugyan igazolta kifejezett aggodalmunkat, mert a futás az agaraknak annyira nehezökre esett, hogy az egész dijas agarászat alatt két süldő nyúlnál többet fogatni nem bírtunk, az öreg hajtott nyúlak pedig részint többé kevésbé megverve, részint nem is érve menekültek. A nevezések és a futások következők voltak:
