Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

56 zött leomló bérezi patakokban lehet fogni; megjegyzendő azonban, hogy minél távolabb a faluktól, annál könnyebb a fogás, mert több a hal. Hallottam, hogy egy patakban, mclly Gyalu mellett ömlik a Szamosba, Kolozsvártól mintegy két órányira, igen szép pisztrángok vannak; azt tartom azonban, hogy egész Erdélyben a legjobb pisztránghalászat még is a Retyezátról Hátszeg vidékére folyó patakokban s a hegyek közötti tavakban esik. Apámról maradt. Visszaemlékezem szülőházamra, fiatalságomra cs egy jobb kor régi múltjára! Rég elmúlt biz az, mert hát mintegy tíz esztendeje annak is, hogy lábam arra felé nem vitt, és még egyszer annyi mikor ott hagyám; miért? csak azért, mert beköszöntött a negyvennyolez, s még azelőtt pár évvel volt ám csak fiatalságomnak vége. így valami okkal móddal rámondhatom a régelmúltat már csak ennyiért is. Igen ám, de hát nem arról az időről akarok én most szólani; hanem csak arról, hogy akkorában hagyta apám az itt elmondandót én reám; a mi szerinte már azelőtt is régen de valóban történt volt. Apám azt is mondta, hogy az elbeszélendő esetet annak szájából tudja, kin ez fiatalságában megesett, tehát mindent összevéve csakugyan régi dolog ez. Az oláh határvidék Orsovánál félbalra kanyarodva, a Dunától búcsút vesz és tovább terjed, míg a Ruszka tetején állapodik meg. A Ruszkával szembon nyugotfolé emelkedik 4—-5600 láb magasságra egy más begy, neve Bágyis s c két hegyről ered több pisztrángdús apró patak, mellyek alantabb egyesülve s másokat felszedve képezik a Bisztra egyik kiegészítő ágát. Rengeteg őserdők borítják ezen hegyvidék több százezer holdnyi területét; őserdők a szó teljes értelmében voltak ezek még a legközelebbi múltban, mellyekben magam is fiatalabb koromban napokig jártam és vadásztam. Lssan és annál bizonyosabban hullanak el most a százados fatörzsök a pihenni nem akaró fejsze alatt, míg a vágás okozta zajtól felriadt vad, medve, disznó, farkas, hiúz, róka stb. keletfelé vonúl a déli Kárpátok csendébe. A múlt század végén, de még a mostani elején is, a vadon kivül csak a bánságot és Erdélyt, s felváltva Szerviát és Oláhországot meg-meglátogató félelmes hirre kapott rablók barangolták be ezen minden üldözést meghiúsitani képes vadont, mellyben legfölebb egy-egy szabadságos határőr pásztor furulyája, vagy jiedig rekedt pálinkás hangon elénekelt nótája hangzót, mellyek egyikének végverseire még emlékezem: Kanto Domuul pe pemuntu, Sí vez nyámezu cso fakutu, Din purkár si din pokurár, Fekitre frájta si káprár. Szabadságos függetlenséggel átfordítva: Nézz le Isten a földre, S lásd mit mívelt a német; A kanász és pásztorból Frájtert faragott s káplárt.