Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-10 / 34. szám

548 tottak, de midőn lebunkózás végett emberek közeledtek hozzájuk, ezektől rémültökben előlábaikat a hajlás táján a tőrben hagyták s úgy az egyik mint a másik három lábon tovább állott s mindeddig kézre nem került. Agg vadászunk Kápuszti ismét remekelt s egy szép fekete medvebőrrel tisztelt meg. Múlt hó utolján tengerijében ejtette el. — Ezenkívül szomszédom két tehenét a gulyások előadása szerint a réz (hiúz), véleményem szerint inkább a medve, annyira összemarczangolta, hogy másnapra mind a kettő megszűnt élni. Volna tehát vad elég, volna lőpor és golyó is, csak egy szenvedélyes czimbora hiányzik, kivel a rengetegeket gyakrabban bekalandozhatnám. Jelen levelem befejezéseül szóljunk valamit bővebben emlőseink vándorlásáról. Russ Károly úr azt mondja: „Mig a madarak költözése és vándorlása, úgy szólván, valóságos népszerű és népies esemény, melly évenkint kétszer, az elköltözés és megérkezés alkalmával, a természetben mindenkinek feltűnik: ugyanazt az emlősállatoknál inkább csak a beavatott és szaktudós veheti észre. S ha szabad állítanunk, hogy a madár általán véve, már egész lényénél fogva is hasonlithatlanúl költőibb és eszményibb teremtmény, mint az emlős állat: ez állítás igazsága még jobban kitűnik, ha e két állatosztály utazási, költözködő és vándor életét összehasonlítjuk. Nem szükséges, hogy itt a könnyű szárnyú léglakók mindnyájunk előtt olly érdekes vándorlásairól is beszéljünk; ha az emlősállatok ide s tova költözködéséről egy egyszerű vázlatot mutatunk fel, abból is eléggé ki fog tűnni a különbség. Itt, is valamint a madaraknál, az utazásnak sokféle nemét és módját kell megkülönböztetnünk. Számos családnál bizonyos, minden évben rendesen ismétlődő költözködést veszünk észre; mások pedig a nélkül, hogy meghatározott czélhoz vagy időhöz volnának kötve, csak barangolnak ide s tova, a mint szükségleteik kielégítése kívánja, járnak egyik vidékről a másikra. Ezekhez csatlakoznak még azok is, mellyek túlnépesedés, eleséghiány, az időjárás befolyásai, ellenséges üldöztetések s más efélék által űzetve, hirtelen felkerekednek s akkor többnyire iszonyú nagy csoportokban jelennek meg és gyakran megmérhetlen utakat tesznek, terjedelmes vidékeket ellepnek, sőt új lakhelyeiket egész földrészekre kiterjesztik, vagy pedig nemsokára épen olly gyorsan, mint a hogy előkerültek, nyomtalanúl eltűnnek. E szerint a vándor emlősállatokat két csoportra oszthatjuk: az egyik csoportba tartoznak azok, mellyek minden évben rendszeresen vándorolnak, habár nem is igen messzire, és e csoport az egyes állatfajokat és családokat illetőleg sokkal változatosabb, mint a másik, meliynek hirtelen felkerekedő utasai, az egésznek számsokaságát tekintve, az előbbit jóval meghaladják. A rendszeres vándorlókhoz tartoznak szorosan véve mindazon emlősök, melylyek a mi közvetlen környezetünkben élnek. Az időjárásból és élelmezésből származó viszonyok már jó előre feltételezik, hogy házi állataink csordái a tél közeledésével a kopasszá lett mezőkről eltávoznak és akiokba térnek. Ez gyakran meglehetős hosszú útat vesz igénybe, mert messze fekvő legelőkről kell visszatérni és hegyoldalokon kell menni le és fel. Gyakran pedig az északibb vidékekről a házi állatok, főképen a juhok, tél felé inkább délnek fekvő legelőhelyekre hajtatnak. A házi állatok e kényszeritett mozgásait követik a szabadban élők hasonló