Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-10 / 34. szám

547 gerelni akartam, hogy felém forduljon s golyómat a leghalálosabb pontra küldhessem. Mi egészen sikerült is, miután néhány letört ágat egész erőből felé hajítottam s kutyám segítségével egész a dühösségig ingereltem, nem látván menekülést, régi erejét összeszedte, újra felemelkedett, s ismételve reám rohant. De ebeli szándékát többé már nem hajthatta végre. Lőfegyveremnek majdnem egész közelében, végső halálos lövésem agyán fúródott át s előre rogyott, vérét arczomba fecskendezvén, magamat pedig roppant tömege alá temetett. Véghangjai borzadalmasságban az eddig hallottakat felülmúlták, s ezek olly kétségbeesettek és áthatok valának, hogy az erdő viszhangozta s a sziklák irtózatosan verték vissza. Ekkor Floresko s a hajtók csoportja az ebekkel megérkezett, bámulva s majdnem félve nézték az állatot, engem pedig szerencsekívánatokkal halmoztak el, hogy a szörnyet elejtettem, melly olly sokáig volt a vidék rettegése. Megvallom sajátságosan éreztem magamat, mert soha sem valék nagyobb veszélyben, soha sem részesültem olly győzelemben, melly pillanatnyira tökéletesben kielégített volna. Az ifjú csemetéket le kellett vagdalni, hogy az elejtett vadat a sűrűből a legközelebbi útra ki lehessen vinni. Ezalatt Floresko hozzám intézve szavait, mondá: „Nagyon tart attól, hogy Kostaki tisztje a nap áldozatja lön, mert épen most látta a legborzasztóbb állapotban. S valóban a szerencsétlent kis idő múlva hozzánk hozták. Szörnyű volt külseje, ruhája s tagjai rongyolva függének, bele testéből ki volt szakasztva, gerincze pedig összezúzva. Minden segély sikertelen maradt s borzasztó kínok közt még az nap meg is halt. De a fenevad sem maradt boszulatlan, habár vadászélvünk drágán lön is megvásárolva. A medvét egy négy ökrös szekérre tettük. A medve egészen fekete volt, elvásott fogai magas kort bizonyítottak. Balczombjában és hátgerinczében két széttört nyílvesszőt találtunk Később hallottam, hogy szerencsésen legyőzött ellenemnek nősténye, melly egykori élete párját nagyságban s erőben megközelité, tekintélyes nagyságra nőtt két bocsával a Pocináti vidékkel szomszédos erdőségben tartózkodik. E szerint uraim! végzé az elbeszélő mosolyogva, önök hasonló babérokat szerezhetnek s a hitrege Herculesét vadkanjával felülhaladhatják, mert a vadkan csak ügyetlenül foroghat, fára pedig fel nem mászhat, mig ellenben a bőszült medve elöl halandó ritkán menekülhet. Közli Gyöngyösi. Máramarosből. X. Dolha oct. 25. (Folytatás.) Elébbi soraim irása óta Zádnyán négy farkas a községi bikát széttépte. Megmaradt hulladékai körül Görbe Mihály másokkal egyetemben tőröket alkalmazni nem késett s ennek — fegyver hiányában — csupán azon eredménye lett, hogy a törökbe két vén farkas esett, mellyeket a tőrökre alkalmazott horgok közelre feltar-