Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-10 / 34. szám

543 e szerint hús nem lévén, újra egy ártatlan berbécs suhancznak kellett véres áldozatúl esni. Az említett fontos expeditio pedig abból állott, hogy egylélekkel elhatároztatott az eddig még meg nem hajózott Zenoga tükrén evezővel, vitorlával, tutajjal kalandozni. A b. B. A. úr által kiosztott hatosok erején nem sokára 6 darab lúczfa darab teremtetett elő, 4 darab adta a tutajt, 2 az evezőt. Minekutána mathematice kiszámíttatot, hogy a jármüvek hordereje280 font: puskadurranás és pohárköszöntések közt a tutaj vízre bocsáttatott, és a tó szűzies tükre legelőször gyüremlett meg az evező csapása alatt. Ez alkalommal a tó mélysége, melly a vidéki traditio szerint feneketlen tengerszem, megméretett és a legmélyebb helyen 14° 5'-nak találtatott, a feneke pedig szép finom sárga homok. így a délután hajózás és halászat között kellemesen folyt le, a fogott pisztrángok száma 80 darabnál több volt. September 2-án véglegesen elhagyatott a zenogai tanya és a burlyai hajtás kezdetett meg. Zerge ebben is több volt, számos lövés,— de végre 2 zerge is esett; egy gidót gróf B. Gr., egy öreget M. ur lőtt, ki a második lövéssel megsebzett bakot a közel futó fenyőben elvesztette. Este a tanya ismét a fürészmalomnál üttetett fel. September 3-án a fürészmalom fölött emelkedő Csákó meghajtása határozatba ment s itt két zergén kivül mellyek az utolsó vadász felállásánál a hajtásba beugrottak, a hajtók a rendkívül sziklás helyből a feltalált zergefalka egy darabját sem birták kihajtani, alig, hogy ők maguk felmászhattak. Másnap az egész társaság Malomvízre indult, útközt lepényre horgásztak, de kevés eredménynyel; késő este Malomvízen még egyszer egybegyűltek a vadászok és még az este nagyobbrészt el is útaztak, azon óhajtással, hogy a jövő évben ismét találkozzanak. M Medvevadászat. (Egy főúr irataiból.) Az oláh-moldva Kárpátok vonalán, a Bukurest és Cempuno között lakozó népséget, egy ritka nagyságú s óriási erejű medve folytonos rémülésben tartotta. E szörny legtobbnyire a pocinari rengeteg erdőség azon részében tanyázott, hol ezt a Bukurestből Brassóba vezető országút átszeli. Mintegy 8 vagy 10 év óta ismerte már a vidék lakossága ezen félelmes orvvadat; melly tőle körülbelül 400 darab szarvasmarhát, s egyéb házi állatot rabolt el. Senki sem merte megtámadni, s mintegy legyőzhetlen páni félelem vett erőt a föld népén. Végre következő tettének híre a tartomány legfőbb hatóságának figyelmét is felébresztette. — Ugyanis egy Bukurestba rendelt borszállitmány fuvarosai, az ottani pórnép szokása szerint, a dél hevében megállapodván, marháikat kifogták, s az úthoszant elnyúló erdőben legeltették. Egyszerre rémületes bögést hallanak, s midőn a legközelebb lévők a hely szinére rohannak, bivalyaik között ezekhez hasonló nagy fekete állatot pillantanak meg, 34*