Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

le a hegyről a mint csak bírnak. Új iszonyú vágtatás lefele, új átgázolás két iszapos árkon s a falkamester, az ostorász es én mindont elkövetünk, liogy fáradt lovainkat egy más hegyre felvihessíik. Báró H. azon hiszomben, bogy a kutyák álszimaton járnak s hogy a nyúl nem ment a hegynek — lenn marad a-völgyben, mi azonban feltörekszünk s a tetőre érünk. Nyulunk pihenni mcglapúlt, de újra megindúl a mint a kutyák szemre kapják. Pcrczci azonban megszáinítvák, mert ki van merülve s már csak oldalogva fut. Két három száz lépésnyi futammal a fennsíkon a falka lefogja s a környező hegyek hallalit viszhangoznak. „Harminczöt poreznyi legjobb iram egyetlen kis szünettel s az idény legjobb futama!" szól a falkamester órájával kezében, leszállván lihegő lováról. „Még egy hegyre fel s csataképtelenné váltam volna!" gondolám magamban, kimerült derék lovamra tekintve, melly eddig olly bátran vitt. A nyúlnak nekem ajánlott fülét e vadásznap emlékéül eltettem s jól esett a falkamester báró W. J. dicsérő nyilatkozata, liogy „úgy lovagoltam a begyek közt, mint egy erdélyi." Érzem azonban, liogy a dicséret fő része, lovamat illeti, mellyel a szó szoros értőimében nem volt egyéb teendőm, mint liogy a begyről lefele összetartsam, a hegynek fel pedig lehetőleg kíméljem. Derék, de ezúttal nagyon megviselt lovainkat vezettük a lejtőn le s visszatértünk Kolozsvárra. Meghívtak a vadászebédre, a melly re több úr jelent meg, mint a vadászatra. Vigan folyt a pezsgő, a beszéd fő tárgya a nap sportja volt s az eredménnyel elégülten oszlottunk szét. Még több napig maradtam Kolozsvárit, hogy a faluról oda vártt barátaimmal találkozhassam, s hogy meg egy vadásznapot élvezhessek, báró W. lovat Ígérvén alám. A sors azonban nom kedvezett, mert kemény és tartós fagy állott be s nekem Nagyváradra kellett utaznom. Wild Huntor ezzel bevégzi a falkás vadászatról szóló tudósítását — s azon honfitársai számára, kik netalán nyomdokait követnek Erdélyben, feljegyzi az ottani legjobb vadász- és halászhelyokot. Medvevadászat, úgymond, kétségkívül legjobb a görgényi, de Besztorcze mellett Kusmán, a Czibleson, Orláton s más helyeken Szeben mellett szintén igen jó illy vadászatok esnek. Vadkan nem igen sok van Erdélyben; a Czibleson, Görgényben, Kusmán akad nélia néha; a legjobb vaddisznó-vadászatok azonban Bánffy-Hunyad mellett gr. C. tilalmasaiban tartatnak. Rőt vad a Mühlbach melletti begyek közt s az oláhhatárszcleken meglehetős számmal — a bukovinai Radautzban pedig tömérdek van, itt azonban a vadászatot olly szorossan tilalmazzák, hogy egy napi engedélyre is bajos szert tenni. Siketfajd és nyírfajd Kirlibaba körül Bukovinában, túzok a Torda cs MarosVásárhely közti síkokon található; erdei szalonkára a legjobb vadászatok Szeben cs Fogaras közt, Görgényben, és néha Bethlenben esnek. Ez utóbbi helyen tavaszszal és rövid ideig ősszel sok a gyepi szalonka; vizi vadászatokra pedig a Frek és Fogaras közti vidék, inolly vadkacsákban, szalonkákban és egyéb vízi szárnyasokban bővelkedik, a legkitűnőbb. Nyúl, fogoly, fürj mindenütt elég van. A halászatra nézve — pisztrángot Radna mellett a Szamosban és az aranyBeszterczében, továbbá a görgényi patakban s a Kárpátokról Szeben és Brassó kö-