Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-30 / 33. szám

.536 morajához képest, ha a kedvencz bajban van ! Előttem egy széles vállú roppant ember áll, ki miatt nem láthatok ; két más szomszédom oldalaimba nyomta könyökeit s nem vehetek lélekzetct; egy negyediknek borzasztó súlya ballábamra nehezedik, pedig ez csupa tyúkszem. Füleimben hangok forgószele zúg; most — mintha valami szélroham suhanna cl előttem, s midőn az izgalom, kin és fuladozás miatti félájultomból magamhoz térek, valaki mondja mellettem, hogy egy outsider nyert félhoszszal s hogy a kedvencz rosz negyediknek ért be. Félreeső zugvároskákban, hegyoldalakon épült szép ősi szürke városokban s a gabonatermelő vidék helységeinek hoszú utczáin az emberek hasonló feszültséggel várják az eredményt. Déltájban egy csomó érdekelt gyül össze a „kék oroszlány"nál, körülüli a fövenyes talajú ivószoba asztalát, a beszélgetés minduntalan a versenyről foly s bár mindenki azt színli, hogy a helybeli pletyka inkább érdekli, még is csak a verseny a társalgás főtárgya. S minél később lesz a délutánban, annál hevesebbé válik a vitatkozás, és sok fogadás köttetik, sok ser elfogy és sok dohány megy füstbe, mire a postás négy és fél órakor megáll a vendéglő czégéro alatt s elmondja a várva várt hírt, az öt és rükölő ponyját háromszorosan körülálló társaságnak. S ezzel tovább üget a postás, mély útakon és pocsolyákon át, mellyek az útszéli lombok sűrűsége miatt nem száradhattak még fel. Pillanatra mogáll a vasútállomásnál , csevegni az eredményről a naptólbarnúlt kapuőrrel. De ez utóbbi nem szorúl a postás tudósítására, félóra előtt robogott erre a vonat s a gépfütö — előleges egyezség szerint — palakődarabot dobott ki neki, mellyre a három első ló nove fel volt karczolva. A barátságos értesítés meg is termette hasznát, mert Tom már is hat pennyt és fél font dohányt nyert, keményen fogadva a kedvencz 1. 2. és 3-ra. A rükölő vén pony ismét tovább üget a folyó kavicsos partján s egy malomgáthoz ér, hol meg kell állnia, mert a túlpartról megpillantotta Gimp úrfi, ki magát költőnek tartja s a lóverseny iránt legyőzhetlen szenvedéllyel viseltetik. Tudni akarja a győztos nevét s a postás kénytelen torkaszakadtából olly nagyot kiáltani, hogy hangja a malomgát zúgása közt a túlpartra hallatszik. Hm! a győztes neve úgy látszik nincs Gimp úrfi ínyére; sarkon fordúl s csak azt sem mondja, hogy befollogzett. Tovább megy horgászni, de olly boszús és ideges, hogy horgára nem kap halat — s az, a mcllyet végre kapott, horgostól tova illan. Ezalatt a szürke pony és kocsisa két mértföldot haladott s csak egyszer állapodott meg egy falusi korcsmánál, hol honfőzött jó erős sert kap a hozott hir jutaltnáúl. Es újra tovább igyekszik fiók útakon és egy nagy legelőn keresztül, hol fiúk játszanak cricketet s mellette a földeken munkások dolgoznak. Egyikük épen ásójára dől s fogad szomszédjával, hogy a kedvencz nyert, az ezt halló harmadik pedig kiköti, hogy ő is bele kóstolhasson abba a pint serbe, mellyet a fogadás tárgyaként fognak meginni. A postás ép ekkor ér oda, s a következő perezben a nyertes tréfálva fog ki pajtásán a ló rosz megítélése miatt. Fenn a kastélyben nem folynak illy simán a dolgok. A Squirenak nem izlett a villás reggeli, a nagyságos asszony új köszvényrohamtól félti férjét, a csinos lánykák pedig egyhangúlag azt tartják, hogy a papa rendkívül haragos ma reggel. Mi a