Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-30 / 33. szám

.535 lásához ez is egy adat; ezek jobb élelmi szerek miatt ide költözvén, vad sertekondáinkat kiszorították azon völgyekbe, hol a medvék és farkasok sokasága ütvén fel tanyáját, legfelebb egyes erős darabok, vegyes sertekondák azonban velők békében nem tanyázhatnak s ebben van megfejtése a fönebb emiitett körülménynek, hogy ezen őszi idény alkalmával sertevad egysem, hanem helyettök annyi fenevad fizetett fejével és bőrével. Kívánatos volna tudni, váljon ezen változás áll-e megyénk minden járására nézve, mert megyénknek csak alig két három járása az, miről bizonyossággal szóihalok. Az Erdéllyel határos Mára völgye, úgy nemkülönben a Gácsországgal szomszédos Körösmező, Toronya sat. tájakról adatjaim nincsenek, már pedig megyénk minden részéből adott illy jelentésekből lehetne csak előteremteni egy olly hiteles vadászképet, melly sok természetbarátnak nyújthatna alapos adatokat. (Vége következik.) A nagy verseny előtt és után. (Egv darab angol élet.) Az egész országot izgalom rezgi át. A nagy gyárvárosokban természetesen nem szünetel a munka, a gép szokás szerint forog, a vastag bűzös füst omlik a magas kéményekből, dolgos könyvvivők és Írnokok dőlnek az Íróasztalra, mint bármelly más napon : de azért valamennyinek a szivében ott lappang a vágy : menekülni a munkától, megállitani a gépet, bevégezetlen hagyni a levelet, kisietni az utczára s czéltalan kóborolni, mig a nagy verseny eredményéről érkező hir véget vet a kínos feszültségnek. Mig a nagy városok eként parázson járnak a várakozásnak miatta, a téres puszta síkon mindjárt el fog dőlni a nagy verseny sorsa. A kedvencz elment már az induló pontra; idomára állítása szerint tíz fonttal jobb mint legjobb versenytársa; győzelme valódi „erkölcsi bizonyosság," mint ezt a sportlapok mondani szokták. Az inditó zászlója lehajlott s a kedvencz ellen fogadók nem jól érzik magukat. Valamennyi látcső az egy mértföldnyire lévő lófelhőre fordúlt s nem egy néző adna szívesen egy „ezreskét," ha ama repülő lovak egyikét vagy másikát botlani vagy felbukni látná. Éles szemű nézők kiáltják, hogy a kedvencz az első sorban van; igaz, a ragyogó sárga kabát elöl a belső oldalon látható, úgy úszik előre mint valamelly sirály a tó színe fölött s olly irammal viszi a többit, melly nem fog hatástalan maradni. Most bokrok közé tűnik el néhány pillanatra a mezőny s csak a lovarok tarka szinei csillámlanak fel itt ott. Milly kínos feszültség! Szívem kalapács gyanánt zakatol, szomszédom pedig a fogai között volt pompás regáliát ketté harapta. Na végre valahára előtűnnek ! a sárga kabát erősen tartja lovát s ez mint egy crickotgolyó gurúl felénk. Megmondtam, hogy könnyű szerrel veri le valamennyit s kivüle már is alig hat van a versenyben. Úgy van, a kedvencz canterben fog nyerni. íme, Kenyon visszafordúlt nyergében s úgy néz hátra! Vége van, ezer fontot a kedvenezre ! — „Ezer fontot a kedvencz ellen !" dörgi Mr. Fieldfare, kinek látcsöve pillanatra sem jött le szemeiről — s valóban, alig mondta ki e szavakat, Kenyon leül és ugyancsak elkezd lovagolni. Beszéljetek nekem csatazajról! mi az, mi lehet az a Ring