Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-30 / 33. szám

.534 három pedig a lakosság által roszul alkalmazott fegyverek miatt sebesülten menekült. — Farkas esett Dolhán 1 Zádnyán 8 Lukován *) 1 Csonokon 1 Lipcsén 2 A medvék között volt három idei bocs, a farkasok közt pedig két tavalyi és négy idei farkasd, a többi öreg. — Ismételem, hat hét alatt összesen huszonegy darab fenevad esett — s ha már most ezen arány állana megyénk húsz járására s tegyük fel nem hat heti, hanem hat havi időközre, úgy az összes járásokban fél év alatt kipusztított vérengzők száma a múlt egész évi mennyiséget jóval felül haladja. Állításomat igazolja az is, a mint mellesleg értesülök, hogy ezen évben lödij fejébon múlt hó utoljáig 1600 for. fizettetett ki, tehát 10 hó alatt annyi, mint a mennyi 1865 és 1866-ban utalványoztatott. Mindezek ellenére az elhullott ragadozók száma a vadbér végett bejelentettekénél, mint múlt években, úgy most is sokkal nagyobb, mert biztos adataim vannak, hogy sok szegény vadász arra lévén kárhoztatva, hogy a lődijakat a távol eső székvárosból személyesen hozza el, inkább mint sem a megye egyik széléről 10—16 mértföldnyi utat sokszor hiában tegyen, hogy pénzét a pénztárból kivehesse, vagy hogy bejelentett lődijának utalványozása iránt ujabban és ujabban kérelmezzen : jobbnak tartja Icziggel vagy Mózsival lépni egyesse'gre, vagy pedig az elejtett vad bőrét ott a hol megveszik, nem ritkán más megyében lödij nélkül értékesiteni, azt tartván, hogy jobb ma egy forint, mint hónapok vagy évmúlva nyolcz, midőn ezen nyolcz forint kieszközléséért más nyolcz forintot költeni kénytelen. Bizon ideje volna sok szegény vadász ezen baján annál is inkább segiteni és ezt nagyobb figyelemben részesíteni, a mennyiben a lődijaknak bizonyos meghatározott idő alatt kézbesités végett a járási hivatalokhoz való megküldése — a mint erre több esetet is tudok — áldozatot nem kiván; s ha a megye, miután a lődijak kiadását előbb vagy utóbb a nélkül is csakugyan teljesitenie kell, ezt bizonyos és minél rövidebb, de meghatározott idő alatt megteszi, eleje van véve annak, hogy sok pór vadász gyakran életveszedelem közt kiérdemelt lődiját negyed részeért másra ruházza. Eleje volna tohát véve annak, hogy ezen ezerekre menő lődijak nem az üzérek vagy többnyire zsidók, hanem azok kezébe jussanak, kik azt valósággal kiérdemlették. Ezekből átláthatjuk, hogy pór vadászaink legtöbbje korán sem a lő-vagy is az ösztöndíjért, hanem szenvedélyből gyakorolja a sport több nemét s nem kétlem, ha a lődijhoz könnyebb móddal juthatnának s ezt teljesen élvezhetnék, az úgy látszik szaporodásnak indúlt ragadozók száma csakhamar megfogyna. A mi a dúvadak szaporodását illeti, alkalmasint a múlt évi bő makk- és az idei nagy mennyiségű mogyorótermés a kárpátalji vidékekről a medvéket, a csavargó s ólálkodni szerető farkasokat pedig múlt évben a makkra hajtott nagy monynyiségü sertés kondák nem megvetendő falatjai édesgették ide. Emlőseink vándor*) Ezen község Beregbe esik, de Zádnyával határos, a hol a farkas lövetett is.