Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-30 / 33. szám

.533 dclyének mint gazdaságának élt és él, csaknem teljes 40 évet töltvén uradalmi erdészeti szolgálatban. Hogy tehát SO éves vadász pályáján illy gazdag vadas országban számos érdekes kalandjával találkozhatni, mollyek bizonyosan füzetekre mennének, elképzelhető. Néhány esetét korábbi leveleimben közlöttem is, s mindannyiszor a hányszor tőle valamelly érdekesb mozzanatot hozhatok, feljegyezni nem késem, hadd álljanak itt ezen igénytelen sorok a becsületes agg mocsoktalan múltjának emlékéül. Zádnyai lakos Görbe Mihály által legközelebbi levelemben hat farkas kivégeztotését jelentettem, s ez alkalommal Görbének azon nézetét is kifejeztem, hogy ezen rabló családból még megmaradt két vérmes reményű ivadék is a többiek sorsára jut. Es Görbe úgy tett, a mint beszéle. A farkasdok egyike még azon hó, másika pedig a múlt hó első felével került tőrbe s e szerint a nyoleznak bőre, zsinegre fűzve, érdemlett helyére szellős kamarámba került. A midőn Mihály gazda a nyolezadik farkas bőrrel beszámolt, igen szépen kifejlett tömött szőrű két bocsbőrt is hozott, az egyike a hangyás, a másika az örvös fajtából való. Mind a kettőt e hó első felében Ilome nevü völgy tengeri vetései közt szintén tőrben fogta; megcsípett még ezen kivül két rókát és egy vidrakölyköt is. Ennyi eredményt néhány hét alatt bármelly vadásznak felmutatni elég; ha nem látnám, alig hihetném. Ügyességgel párosúlt szerencséje eszerint megnyerte fáradsága jutalmát, de mindezon jutalom kevés egy illy vadásznak, ki a vidéket illy roppant számú ragadozók dúlásaitól megmenti. A különben is szűkre szabott lődijjon kivül nagyobb jutalomra érdemes ő, még pedig nem is a megyei pénztárból, hanem egyetértőleg azon községek ládáiból, mellyeknck határaiban e rettentő vadak folytatták dúlásaikat. E napokban lakásom előtt a piaeztéren egy lipcsei szekér állt meg s a nép azonnal körül fogta. Mi volt a bámulat tárgya ? nem egyéb mint egy rettentő nagy nyers medvebőr, olly nagy, a minőt még magam is alig láttam. A mint a nép oszlani kezdett, kinéztem s első pillantásra bivalybőrnek képzeltem. Az ülések nélküli szekéren a kas helyét pótolta, s azt egészen elborította, sőt feje a hátulsó saraglyán, hátulja a szekér elő részén, oldalrészei pedig a birfákon kivül jóval alá függtek. Ara 36 for. volt; tennap azonban midőn egy más kisebb, a szarvasszőrnél is vörösebb nagy bundájú medvét, mellyot szintén Hubály Miter hajtásban teritett le, megvásároltam : már 20 forintért kínálta, szőre azonban ritka, s csak csávába való. Kár érte, hogy kimúlása nem november hóra esett. A lövések helyeit vizsgálva láttam, hogy a tengeri vetés közt czölöpök közé alkalmazott rozsdás fegyver két golyót röpített lapoczkájába, s az óriás állat csaknem helyt maradt. Ezen lipcsei vadásztársaság az ősz folytán elejtett két farkast is. — A kimúlt vérengzökön kivül, mint biztosan tudom, az itteni uradalmi erdészség 1, a bronykai 1, a kusmiczai 1 medvebőrrel számolt be. Esett tehát a Dolha vizi járásban hat hét leforgása alatt nem kevesebb mint: Dolhán 2 medve Zádnyán Bronykán Kusavíczán Lipcsén