Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

54 azt igen czélszerüen ruházzák he, kivéve talán a névleges ostorász fizetését, ki irtózik a lovaglástól s épen nem ostorásznak való egyén. Teendőit voltaképen egy magyar fiú végzi, ki jól nyargal a kopók után, de nem birja őket összetartani. Angolul sem tud, holott b. W. angolul vezényel; azonban olly anyagból való, mellyböl idővel és türelemmel nagyon hasznavehető ostorászt lehet faragni. Falkamestor barátom ohajtotta volna, hogy egy napot vele vadásszam, azonban csak nem rég veszett el két lova, Kolozsvárra hozott három vadászlova közül pedig egy erősen köhögött s igy az én vadászatom nagyon kétségesnek mutatkozott. A casinoba visszatérőt gr. B. A-val ismerkedtem meg, ki b. W. felkérésére nekem lovat ajánlani szíveskedett. Kedden kissé horns, nem nagyon meleg vadásznapunk volt, gyenge délnyugati szellővel. Mezőny nem nagy jött össze, s csak négyen valánk, b. W. J. a falkamester, b. H. S. és T. úr. A találkozó Kolozsvártól mintegy órányira, a szamosújvári úton fekvő falunál volt, honnan az országúttól jobbra balra terjedő síkra fordúltunk he, mellyet a mai sportunk színhelyéül szolgálandó lejtős hegyek szegélyeztek. Ezekről a hegyekről hallottam már egyetmást barátomtól Mr Pagettöl, ki hajdan a leicestershirei vidéken vadászott, s a kolozsvári falkának azt tartom első mestere volt. Monda, hogy c hegyek valamellyikéről az első kemény levágtátás sajátszerű hatást gyakorol az ollyan lovas idegeire, ki ezt először próbálja s hogy ijesztőbb ez a legszélesb vizes ároknál vagy a legsűrűbb sövénynél is. Rövid idő alatt találtunk nyulat, melly egyenesen a jobbra fekvő hegyeknek tartott. Néhány pereznyi vágtatás a síkon, egy két kis árok ugratása s aztán fel a rendkivül lejtős és meredek hegyre, mellynek tetején szünet állott be— szerencsére, mert lovaink már már kimerültek; s ezzel sportunknak úgy látszik vége szakadt, mert a kutyák jobbra és balra hasztalan keresték a vesztett szimatot. Végre azonban látszólag forró szimaton tova indultak, bár semmi nyúl sem volt látható s mi azt hivők, bogy ez látatlan lopódzott el. S most néhány pereznyi kemény vágtatás következett a hegyről le, míg hanyathomlok egy faluba rohantunk, mellynek oláh lakói minket egy csapat magyar huszárnak tarthattak volna, kik őket felszabdalni jövénk. Újra szünet állott be, s nagy bosszankodásunkra kisült, hogy kópéink komondort hajtottak. Ismét vissza tehát a helyre, lml nyálunkat elvesztők. Közeledve e ponthoz fris nyúl ugrott s gyors irammal oldott koreket. Meredek hegyről vágtatunk le. Jól összetartom lovamat, menni azonban engedem a mint neki tetszik, mert érzem hogy jobban tudja mit kell tennie mint én. A hegy tövében iszapos árok nyúlik el s itt beérem a falkemcstert, ki eddig előttem járt, kinek lova azonban az árkon átugrani vagy átmenni vonakodott. Az én lovam, bár hevederig iszapban, keresztül gázol. S most borzasztó meredeknek kell mennünk; az ostorászfiú mollettem lovagol; a fa lkam ester, ki egy kis kerüléssel olly helyet keresett, hol az árkot ugrathatta, kis távolságra mögöttünk, báró 11. >S. a falkamcster mögött jő. Beérnek a mint a tetőre jutunk, s most az iram versenygyorssá válik. Azonban a kutyákat kezdjük szorítani, s „Hold hard!" a jelszó. A kutyák túlsudamlottak a szimaton, a nyúl mögöttünk visszalopódzott s más irányban tart a hegyről lefelé. „Hark back!" kiáltás hangzik. A kutyák újra felfogják a szimatot s