Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-10 / 04. szám

50 „A hajtás végevei, épen midőn el akarám hagyni helyemet, tört ki mellettem nagy sebesen — mindamellett bogy csak három lába van; valljon hová lehetett a negyedik ?" tünödék a rokon. „A negyedik történetesen itt van!" felelte barátom, az ellőtt lábat előmutatva. A róka aztán megvizsgáltatván, megfcjthetlen maradt, miként volt képes a halálra sebzett — magában csakugyan kicsiny vad, olly távolságra s egészséges vadhoz illő sebességgel elsietni ? XIII. Egykori vadásztársam * * # berezeg, kiről szintén kezeskedhetem, hogy a demanxiád nem kenyere, a következő vadászadomát közlötto velem, melly minden fatalitása daczára kaczagásra indít. Egy barátjánál volt baj tó vadászaton. Már már vége felé járt a nap, midőn a sürü szélén elállított vadászokhoz nyomuló hajtók egy rókát ugrasztottak fel. Az úrvadászok egyike a rókára lő, ez elsivítja magát s oldalt terül el. A lövész oda siet, hogy szükség esetén kegyelomlövéssel végezze ki; a róka emelkedni akart ugyan, de nem birt felkelni, mert a dereka volt ellőve. Ez fejti meg a róka sivítását, mert a derékba lőtt róka rendesen hallatja e hangot. Az órvadász a még eleven rókát hátulsó lábainál felfogva vitte ki a tisztásra, hol szenvedésének véget vetendő, egy hajtónak parancsolá, hogy üsse főbe s a hátsó lábainál fogott állatot a hajtó felé tartá. Ez két kézre fogva nehéz botját, hozzámérte a róka fejéhez, aztán felemelte s a pillanatban a mint feléje sújtja, a róka az ütés elől elrántja fejét s a csapás az úrvadásznak mindkét lábszárcsontját olly erővel érte, hogy rögtön lerogyott s hat hétig sínlett az ágyban. E kis adat annak idején Göthe Reinecke"-jéhen is helyet foglalhatott volna. XIV. Egy este csendesen dolgoztam irószobámban, midőn Károly körvadászom belépett jelenteni, hogy a dobronyi vadász sietve érkezett a hírrel, miszerint a dobronyi erdőn borzlyukakra talált, mollyekbe borzokat — nem tudja bizonyosan kettő volt-e vagy három — gyorsan menekülni látott. A vadászt magam elé rendelőm s ez elmondta, mint látta a borzokat a lyuk előtt az esti nap sugarain melegedni; annyit tud ugyan, hogy több volt együtt, de számukat meghatározni nem képes. A lyukakhoz azóta so nem közeledett, se nem tömte be, mert attól tartott, hogy a borzok más ismeretlen és távolabb eső lyukakon találnának menekvést s aztán bizonyosan nem térnének vissza többé e tanyájukra. — A borzok kiásatásának tréfájára épen időm és kedvem telvén, azonnal kiadtam a kellő intézkedéseket; a kerülőt, ki engem a borzlyukakhoz vezessen, másnap reggeli 7 órára az erdőszélre rendeltem, erdészemnek pedig meghagytam, hogy a szemmel tartandó borztanya közelében várjon. Reggel aztán két kocsin indultunk meg fiaimmal, a körvadásszal, pár kerülővel, három munkabíró • legénnyel, gyönyörű két gonosz tacskómmal, ásókkal, vermelő kapákkal, csákányokkal, fejszékkel, borzvillával, négy láb hosszú borzfogóval, szóval a borzfogáshoz szükséges teljes készülettel^