Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-20 / 29. szám

463 A pesti lovaregyleti választmány ötös bizottmányához terjesztett jelentés az 1867. Angliában vett tenyészanyagról s az ottani telivértenyészet és piacz körül tett észleletekröl. Midőn a tisztelt bizottmány a főfeladatát képező telivér tenyészanyag-bevásárlást jelen évben saját tagjai egyikére bizta: hanem csalódom, nem csak a vevés technikai műtéte — melly az enyéimnél gyakorlottabb kezek között biztosabb sikert lesz vala ígérendő — hanem azon eszme is lebeghetett előtte, hogy a köréből kiinduló, tehát irányát, feladatát ismerő, s ezzel azonosúlt megbízottnak e nézletpontokból teendett észleletei, tájékozással fognak szolgálhatni Angliának mai tenyészeti és piaczi viszonyai felől, s igy talán hasznavehető anyaggal is, jövendőbéli elhatározásai körül. Ez levén legalább szerény nézetem, nem tarthatom feladatomat az által megoldottnak, hogy a bevásárlóit és beszállított tenyészanyagot számadásommal együtt a tisztelt bizottmánynak átadtam ; hanem csakis ha jelen előterjesztvényemnek sikerülne némi képét adni a működési téremen tapasztalt jelen viszonyoknak és nehézségeknek, és tán termékeny eszmecserét előidézni az ezek némi elkerülésére okvetlen szükségessé válandó, de csak érett megfontolás alapján választható utak és módok felett: fognám kötelességemet teljesítettnek tekinteni. Igaz hogy szabatos utasításom csak abból állott: vegyek — ha véletlenül akad — olcsó áron egy czéljainknak megfelelő mént, és mindenesetre 12 minél jobb kanczát, De ettől is — bármi egyszerűnek látszik — olly messze kellett eltérnem, mént nem kaptam, s csak utólag és változott árviszonyok között vehetőnk s a vett kanczák érdeme vajmi viszonylagos: — hogy a szükséges felvilágosítások és az mit eljárásom igazolására előhozni tartozom, önkénytelenül, szélesebben felfogott kötelmeim lerovásához is járulnak. Nem hiszem, hogy valaki nagyobb előszeretettel, hogy ne mondjam rajongással viseltetnék a telivérió iránt, következőleg hogy utas valaha öröm és reményteljesebb érzelmekkel lépett volna a calaisi szoroson át, mint én, megbízatásom és a rendelkezésemre álló eszközök tudatában. Valának ugyan sejtelmeim a nehézségekről, nem hiányzott a tapasztaltak óva intő, koránsem bátorító szava, de mit — gondolám —- a kincsforrásnál akad hulladék , bármilly féltékenyen őrizzék is, és továbbá — van miből megfizetnem. Tudtam a sportirodalommal folytonos érintkezésből, hogy a lófaj legtündöklőbb csillagai között is sok csak messziről fénylik, de a közeli szigorú vizsgát ki nem állja, hogy sok fogyatkozást takar el messze elhírhedt név; tudtam hogy a valóban jó, ha egyszersmind kedvelt is, reánk nézve elérhetlen. De tudtam más részt azt is, s a hazai telivértenyésztésnek súlyos viszonyok közötti haladása tanúsitja: hogy néha szerény eszközökkel is lehet jót venni, ha ugyan ollyak között keressük, mellyek felett a divat árja elfutott. Illyés majd csupán általános — ismeretekkel felszerelve , fellépésemnek ovatosnak kellett lenni, hogy bizonyos zátonyra ne vezessen. m